Évszázadokon keresztül szentek, pápák, misztikusok és laikusok áldották és magasztalták József nagyságát. A tizenhatodik században a Szentlélek Avilai Szent Teréz által hívta fel a figyelmet Szent Józsefre: „Az Úr mintegy értésünkre akarja adni, hogy amiként engedelmes volt neki a földön – hisz' nevelőatyjaként joga volt neki parancsolni –, éppúgy az égben is megteszi minden kívánságát. (...) Nem emlékezem, hogyha Szent Józseftől kértem valamit, azt azonnal el ne nyertem volna. Úgy tetszik nekem, hogy az Isten a többi szentnek csak arra adott hatalmat, hogy egyik-másik szükségben segítségünkre lehessenek, míg Szent József mindenben megsegíthet.” (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz) ‒ idézet vége!
‒ Kérjük tehát Szent Józsefet szüntelenül!
Mint említettem, Ő az Egyetemes Egyház védőszentje, de különösképp a családok, apák, kismamák, utazók, munkások, házeladók és vásárlók, valamint a „jó halál kegyelméé”! Ez utóbbi azért is hangsúlyos, mert gondoljunk bele, hogy József halálos ágyánál maga az Irgalmas Jézus és a Vigasztaló Szűzanya álltak!
Az előzők ismeretének tudatában sajnos ki kell mondani, hogy felszínes hitű az, aki figyelmen kívül hagyja Szent József közbenjáró szerepét, és nem kéri az ő segítségét!
IX. Piusz pápa megbízott egy festőt, hogy fesse meg a Szeplőtelen Fogantatás hittételének kihirdetését. Amikor a kép vázlatát bemutatta a művész, a szentatya csodálkozva megkérdezte: „És hol van Szent József?” ‒ Erre a festő zavarában a mennyei felhőkre mutatva ezt hebegte ‒ „Szentatyám, ide fogom festeni!” „Ó nem! – válaszolt a pápa ‒ és ujjával Jézus mellé mutatott! – Itt és csakis itt legyen, mert Szent József a mennyországban sincs más helyen!” (A képet lásd alább!)
Ez az intés legyen számunkra is iránymutató!
(Vége!)
Ó Szent József a mindenkor segítő!
A családok oltalmazója, férfias erények példája,
s a tisztaság őre, könyörögj érettünk!
