A nyilvános tisztelet
A Prágai Kis Jézus tisztelete azonban nem sokáig maradt a kolostor falai közt, hanem lassan hírét vette a nép is! Ennek folytán általánosabbá lett a vágy, hogy a csodatevő kis szobor nyilvános tiszteletre a templomban állíttassék föl. Ez a vágy 1641-ben teljesült, midőn a kis Jézus szobra a befejezés előtt álló templom főoltárára állíttatott. Ez időtől kezdve számíthatjuk a „Prágai Kis Jézus” tiszteletét, nemcsak Prágában, hanem egész Csehországban, sőt a határain túl is.
Ó hányan és hányan nyertek nála szükségeikben segítséget, fájdalmaikban enyhülést, szomorúságukban vigasztalást, betegségeikben gyógyulást, bűneiktől szabadulást?
De álljon mindjárt itt egy, mely a kis Jézus általános tiszteletének különös lendületet adott.
A Harmincéves Háborúban kitört a dögvész, a „fekete halál”, ám Prága városának lakói feltűnő módon kérték és megtapasztalták a kis Jézus csodás segítségét, a hozzá való imák kegyelmi hatását!
És ez bizony ma is használható recept (talán még inkább)! A nemesség és a nép seregestől, egyforma buzgósággal és bizalommal tódult a „győzelmi templomba” a kis Jézus kegyoltára elé. És ezúttal senki sem a megszokás ájtatosságával imádkozott, hanem bensőséges odaadással könyörgött irgalmáért, hiszen senki sem tudhatta, hogy mire hazaér, élnek-e még a szerettei?
Érdekes tanúság ez korunknak is ‒ hiszen látható ‒, hogy a békés jólét növekedtével sokakban kihűl a hit és a szeretet, és végül nemhogy egy jelentéktelen Kisjézus-szobor előtt nem képesek térdet hajtani, de még a valóságosan jelenlévő Isten előtt sem, a Szentáldozásban!
Visszatérve a prágai pestis-járványra! Ez is példa a mának, hiszen a megkeresztelt ember félelme nem kétségbeeséssé, hanem hálává nemesül, a hála pedig reménnyé, s a reményből sarjad a bűnbánó imádság és a hites szeretet! Nem csoda, ha mindenki iparkodott valamiképp háláját leróni. Így rövid négy év alatt annyi alamizsna gyűlt össze, hogy a kis Jézus számára külön oldalkápolna épülhetett, melybe a kegyszobrot 1664. január 14-én nagy ünnepséggel átvitték.
(Források az első részben!) (folyt.)
Előző rész.
