Szienai Szent Bernát szerint „A Boldogságos Szűz elnyerte a hatalmat, hogy imádsága és érdemei által kiszabadíthassa a szenvedő lelkeket, s főként azokat, akik őt leginkább tisztelték.” (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.)
Sajnálatos ‒ sőt riasztó ‒, hogy a szenvedő lelkek többségének esengése és jajszava süket fülekre, részvétlen lelkekre talál.
Ám illene tudnunk, hogy a purgatóriumi lelkekért felajánlott engesztelő imák és búcsúgyakorlatok a felajánlóra is visszahatnak, enyhítve a maguk majdani tisztítótűzbeli szenvedéseit, megrövidítve annak idejét! Ám ez a kegyelmi „befektetés” csak a földi élet során lehetséges! Erről persze kevéssé hallható tanítás, holott az Evangélium is figyelmeztet: „gyűjtsetek magatoknak égi kincseket!” (Mt 6,20)!
Nos, mi lehet az oka ennek a vétkes közönynek, hiszen több zsinat is határozott a tisztítóhelyről! Sőt, IV. Piusz pápa előírta a püspököknek, hogy „a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni”! ‒ idézet vége! És mégsem része az evangelizációnak! Emiatt az emberek igen keveset tesznek a maguk vagy mások üdvösségéért, holott erre int a második Timóteus levél: „Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2)
(folyt.)
Előző rész