Háromnapos lelkigyakorlat
A missziók megkezdése előtt Lajos atya mindig pontosan meghatározta, hogy kinek mi lesz a feladata, mindig magának tartva mag a szegények lelki és anyagi gondozását. A koldusokat meghívta asztalához, akármilyen visszataszítóak, vagy büdösek voltak is, viszont mindig megtérítette őket, akárhogy makacskodtak is. A missziók alkalmával rendszerint volt hitoktatás is, melyet mindig maga vezetett. A segítő testvérek ezt követően átismételtették az egészet. Szentünk beszédeinek sikere annak tudható be, hogy egyetlen szempillantás alatt képes volt felmérni a szükséget hit és erkölcs dolgában. Még mindenkori szállásán is fogadta azokat, akik tanácsért felkeresték. Lehunyt szemmel hallgatta őket végig, s csak a végén értékelte ki a hallottakat.
Szentbeszédeiben se nem korholt, se nem könyörgött és nem is tett fel „költői kérdéseket”. Egyszerű és közérthető szavakkal fejtette ki hitünk tanítását. Hallgatóságának emlékezetébe idézte a parancsolatokat és megtanította őket imádkozni. Egyetlen szentbeszéde sem hangzott el, hogy ne méltatta volna Isten Anyját, a Boldogságos Szent Szüzet és az Ő mindenkor segítő hatalmát! Világos és életszerű tanítása gyakran megnyerte a protestánsokat és meggyőzte a világias gondolkodókat is.
Kiválóan tudott háromnapos lelkigyakorlatokat adni a halálra való felkészülésről. Kifejtette az élet célját, a halál elkerülhetetlenségét, közeliségét, bizonytalanságát és sokaknak rettenetes voltát. A harmadik napon közös szentáldozás volt, melyre mindenkinek gyónással úgy kellett felkészülnie, mintha utolsó áldozása lenne. Előző este drámai jelenetben mutatta be a halált. A templom közepén egy széken eljátszotta a haldoklót. A két testvér közül egyik a jó angyalt, másik a kísértőt játszotta. Ezek küzdöttek a lélekért, akinek hamarosan meg kell jelennie az Úr ítélőszéke előtt. Az ördög igyekezett kétségbe ejteni bűneinek felsorolásával, míg a jó angyal bűnbánatra buzdította és Isten irgalma iránti bizalomra késztette.