Hívás és hivatás
Egy napon 1702-ben felkereste a gyóntatószékben egy nemesi család tizenhét éves lánya, Trichet Mária Lujza. Ő nővérétől és bátyjától hallott a lelkigyakorlatairól híres Grignon atyáról, sőt fivére egy ilyen előadáson ismerte fel a papi hivatását.
– Ki küldött hozzám? – kérdezte a gyóntató.
– A nővérem, atyám! – válaszolta a lány.
– Nem gyermekem, bizony nem a nővéred, hanem egyenesen a Boldogságos Szűz! – válaszolta neki Grignon atya, mert mindjárt felismerte benne jövendő munkatársát, a tervezett szerzetesrend első tagját.
Elbeszélgettek.
– Imádkozod rendszeresen a rózsafüzért? – kérdezte az atya.
– Sajnos nem! – hangzott a rövid válasz.
– Pedig elengedhetetlenül szükséges, mert a rózsafüzér a legegyszerűbb és a legbiztosabb eszköz a nagy kegyelmek elnyerésére! – mondta az atya, majd folytatta: – És a Lorettói litánia! Ó, ha tudnád, mennyire kedves az Istenanya előtt, ha így szólítgatjuk: Örömünknek oka! Titkos értelmű Rózsa! Mennyország Kapuja! Betegek gyógyítója! Mától fogva minden nap e litániával szólítsd meg Égi Édesanyád, és elnyerhetsz minden kegyelmet saját magad és munkád számára! Tudod leánykám, épp a te korosztályodnak lenne a legfontosabb! Ne gyötörd tovább magad a kérdéssel, mert egy napon apáca leszel!
Mária Lujza nagyot nézett.
– Hol és miféle apáca? – csodálkozott a lány. Lajos atya azonban meglátta a lány értetlenségét és így folytatta:
– Belépsz a Bölcsesség Leányai közösségbe, mely egy szerzetesrend lesz. Életeteket iskolákban, kórházakban és árvaházakban töltitek és Krisztus szeretetét kell sugároznotok a lelkekbe, az Érte végzett munka által. És ami ennél is több: az életszentségre kell segíteni azokat, akikkel az élet összehoz benneteket azáltal, hogy bevezetitek őket a Boldogságos Szent Szűz valódi tiszteletébe, az igazi Mária-tiszteletbe! Részt vállalni Jézus megváltó munkájában, az Ő szolgálatába állni, s mi több; rabszolgájának ajánlkozni Máriában!
És úgy is lett! Lujza, hamarosan beköltözött a kórházba és tagja lett a Bölcsesség Leányainak. Mivel a jó szándék vezette, minden munkában és imádságban szívesen részt vett, de azt, hogy miért áll egy hatalmas kereszt épp a terem közepén, ezt nem értette. Meg is kérdezte Lajos atyától. A válasz felért egy egy hónapos lelkigyakorlattal:
– A kereszt az szenvedés, a felajánlott szenvedés pedig bölcsesség! Készségesen vagy kelletlenül, de szenvednünk kell! Akár szentként a földön, akár bűnhődőként a tisztítótűzben, akár kárhozottként a pokolban! Ha nem hordod keresztedet örömmel mint Jézus Krisztus, vagy türelemmel mint a Jobb Lator, akkor szenvedsz majd mint a Rossz Lator! Akkor majd fenékig kell ürítened a legkeserűbb kelyhet anélkül, hogy a kegyelem bárminemű vigasztalásában részesülnél. Minél inkább erőt veszel magadon a türelmes szenvedésben, annál inkább előre haladsz Jézus Krisztus szeretetében. Ennek felismerése, az Üdvözítő Szeretet szándékának felismerése, az isteni Bölcsességé, aki maga Jézus Krisztus! Erre figyelmeztet a Kereszt, melyet nemhogy a lakásunk közepébe, de szívünk és gondolataink közepébe kell helyeznünk! – válaszolta Lajos atya.
(Nevezett keresztet lásd alább!)
Trichet Lujza könnybe lábadt szemmel hallgatta az atya szavait, és úgy érezte, hogy választ kapott élete nagy kérdésére. Jézus rabszolgájának lenni Mária által, ez a leggyönyörűbb és a legdicsőségesebb dolog ezen a világon. Ó, Jézus! – sóhajtotta a lány.
És íme, egy gazdag család „szeme fénye” Krisztusért örömmel osztotta meg sorsát és eledelét a szegényekkel, s értük dolgozott. Alávetette magát a vak asszonynak, aki a csoportot vezette.
Lajos atya egy gyönyörű „Önfelajánlási imát” írt a nővérnek, amit ő naponta elimádkozott:
Ó, Dicsőséges Szent Szűz, Istenanya, Mária! A Mindenható Isten és az egész Mennyei Udvar jelenlétében, Édesanyámnak és Úrnőmnek tekintelek! Felajánlom és Neked szentelem magam, mint rabszolgád; – testemet lelkemet, minden külső és belső javamat –, sőt jó cselekedeteimnek múltbani, jelen és jövőbeni érdemét is! Reád bízom Szép Királynőm, hogy teljes joggal rendelkezz velem és kivétel nélkül mindazzal, ami hozzám tartozik! Tetszésed szerint cselekedj teljesen szabadon, Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek javára, időben és örökkévalóságban! Amen