Előszó III.
A 12. században a keresztes vitézek Názáretben templomot építettek tiszteletére.
A 13. században írták meg az Officiumát, és tiszteletét főként a ferencesek terjesztették.
Március 19-ét IV. Sixtus pápa csak a XV. században rendelte el ünnepnappá.
1726-ban I. Lipót, majd III. Károly kérelmére bekerült a Mindenszentek litániájába. (Lásd lenn!)
IX. Piusz pápa 1870. december 8-án Szent Józsefet „az egyetemes egyház védnökének” nyilvánította.
I. Lipót császár az Ő oltalmába ajánlotta egész birodalmát (1675). Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadulását is az ő mennyei közbenjárásának tulajdonította. A kapucinus Avianói Márk Buda ostromakor a katonákat Szent József képét magasra emelve buzdította.
XIII. Leó pápa „katolikus egyház patrónusává” nyilvánította.
X. Piusz 1909-ben külön litániát, majd
XV. Benedek pápától 1919-ben mise prefációt kapott.
XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat során elrendelte, hogy nevét foglalják bele az ősi római kánonba.
1955-ben XII. Piusz pápa újabb ünnepnapot hirdetett, melyben május 1-jét Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította, mintegy nyomatékot adva annak, hogy Szent József a munkások védőszentje.
1956-tól az ünnep neve: „Szent József, Jézus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és az Egyház patrónusa”.
XVI. Benedek pápa elrendelte, hogy a római hivatalos misekönyv 2-3-4. eucharisztikus imádságában, az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után mondják a „Szent József, az ő Jegyese”!
II. János Pál pápa több apostoli levelében méltatta Szent József egyedülálló szerepét, ajánlva a hívek imádságos figyelmébe.
(Források a 11. részben!) (folyt.)
