A Kármel történetisége 2
A szentföldi kármeliták a 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:
"Fogadd vállruhámat rended skapuláréját, jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak, melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem. Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől. Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és a hathatós védelem biztosítéka. Ígérem, hogy a kármelitákat és a hozzájuk társult híveket, akik a Kármel ruháját viselik és állapotbeli tisztaságban élnek, a Rendért és a lelkekért imádkoznak, azokat a halálukat követő első szombaton kiszabadítom a tisztítótűzből.” (Jóváhagyások: XXII. János pápa Szombati Bullájában 1322. márc. 3., valamint V. Pál pápa 1613. febr. 15., később XXIII. János pápa egy 1959-ben mondott beszédében kiemelte a „szombati kiváltságot, amely oly értékes és kedves azoknak, akik a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját viselik!” A skapulárét a pápák is viselték, köztük Szent II. János Pál pápa is, és ennek tényére az 1981-es merénylet kapcsán derült fény a Gemelli klinikán.)
(Források az első részben!) (folyt.)