Ártatlanokat is megszállhat az ördög? (http://www.hagiosz.net/?q=ordongosszent)
A fizikai és erkölcsi rossz között különbség van! Az erkölcsi bűn, az a rossz, amit minden körülmények között kerülnünk kell. A gonosz lelkek csak akkor gyakorolhatnak fölöttünk végzetes hatalmat, ha akaratunkat önként a kezükbe adjuk, vagyis szándékosan bűnt követünk el. Ám itt sietve hozzá kell tennünk, hogy a fizikai rossz (testi-, pszichikai betegség, fájdalom) mögött is ott áll a sötétség hatalma. A leggyakoribb tévedések közé tartozik, amikor a démonok uralmát kizárólag az erkölcsi bűn sémájára tartják elgondolhatónak. Vagyis hogy a gonosz csak azon uralkodhat fizikailag, aki erkölcsileg kiszolgáltatja magát neki. Egyenesen babonának vélik azt is, hogy a démonok uralmát tárgyak, területek, sőt ártatlan személyek (akár egész közösségek) fölé is kiterjesztheti. Pedig sajnos így van! Ez a fölfogás nem látja tisztán az anyag és szellem, az univerzum és az angyalok viszonyát, de még a jelen üdvrend természetét sem, amelyhez az ártatlanok szenvedése szervesen hozzátartozik. Amíg ezzel a tévedéssel nem számolunk le, nem tudjuk minden téren fölvenni a harcot a sötétség hatalmával. Ismeretlen helyen tartózkodó ellenséget ugyanis, nehéz célba venni.
Világosan ki kell mondani: ártatlan embert is megszállhat az ördög! A 17. századból ismeretes a francia Surin atya esete, aki a lauduni orsolyita nővérekből akarta kiűzni a démonokat, és közben – mintegy üzemi balesetként – ő maga is démoni megszállás alá került. Nem hívta a Gonoszt, nem lépett vele semmiféle szövetségre, öntudata megmaradt, hitét és lelkiismeretét tisztán őrizte meg. Imádkozott, miközben pszichikumának egy része a démon hatalmában volt; testét a démon ide-oda rángatta a földön, ő maga azonban megtartotta bensőséges kapcsolatát Istennel. Ugyanakkor szenvedett a sötétség diktatúrájától, miként egy levelében leírta: „Olyan állapotba jutottam, hogy csak nagyon kevés terem maradt, ahol szabad akaratomat használhatom. Ha beszélni akarok, nyelvem felmondja a szolgálatot; Szentmise közben kénytelen vagyok hirtelen megállni; étkezés idején nem vagyok képes számhoz vinni a falatot. Ha gyónásomat végzem, nem jutnak eszembe a bűneim; s azt érzem, hogy úgy viselkedik nálam az ördög, mint aki otthon van: jön-megy, ahogy neki tetszik.”
Na ilyenkor, nem az ember szabadsága kerül a démon hatalma alá. A gonosz lélek uralma az erkölcsileg tiszta embernél csupán fizikai-biológiai-pszichikai területekre terjedhet ki. A szabadságot csak személyes döntés, a bűn rendelheti alá a Gonosznak. Isten terveibe viszont belefér, hogy akik hozzá közel állnak, szenvedjenek, mint ahogy Egyszülöttje szenvedett. „Vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). (NET) (Források az első részben!) (folyt.)
