V. Piusz pápa (aki maga is domonkos volt) Consuéverunt romani Pontifíces bullájában 1569-ben, látva a törökök készülődését az európai kereszténység ellen, rózsafüzéres körmenetek tartására buzdította a Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel elősegítsék a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett.
A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantó-i győzelmet a többszörös túlerőben lévő török haddal szemben és ennek dicső emlékére vezette be az egyházi ünnepek sorába 1572. október 7-én a „Győzelmes Nagyasszonyunk” ünnepét. A közös rózsafüzér mondását pedig búcsúkkal látta el!
1726. március 26-án XIII. Benedek pápa kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.
XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasónak Szent Domonkosra való eredeztetését, így szólt: „Nos, feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások”.
(folyt.)