Miért engedi meg Isten a démonok tevékenységét? (Bamonte részlet)
A démonok ma is, akárcsak Jézus idejében, megpróbálnak tevékenységükkel befurakodni az emberbe (életébe). Isten végtelen bölcsességében és jóságában megengedi ugyan, próbálkozó ártó szándékaik térnyerését, „hogy az ember a jóval szemben álló dolgok ellen harcolva, gyakorolja magát a jóban” (Aquinói Szent Tamás), s ezáltal is lehetősége nyíljon a megtisztulásra és a lelki felemelkedésre. A démon tevékenységével szembeni reakciónk tehát lelki fejlődésünk eszközévé válik.
Ily módon a démonok akaratuk ellenére is az Úr szolgái, vagy jobban mondva, rabszolgái lesznek: „Isten azért engedi meg az ördögnek, hogy megkísértsen és próbára tegyen minket, mert ezáltal érdemeinket akarja növelni, tisztábbá és nemesebbé tenni, gyorsítani akarja lépteinket a Felé vezető úton” (vö. Aquinói Szent Tamás, Kommentár a Zsidókhoz írt levélhez, 12, 6).
„Ha megkérdezik tőletek, miért engedte meg Isten, hogy a démon (a lázadása után is) tovább létezhessen, ezt feleljétek: korántsem azért, hogy ártson a körültekintő és éber embernek, hanem éppen azért, hogy hasznára legyen! Nem a démon rendetlen akarata miatt, hanem az istenszeretők bátor ellenállásának köszönhetően, akik hasznukra fordítják rosszindulatát” (Aranyszájú Szent János, Harmadik szentbeszéd a démonokról). (Alsó kép: A katharok7 tömegmészárlása a keresztények körében.)
_______________________________________________
7. A manicheizmus: az iráni, a budhista és a keresztény tanok szinkretista keveréke. A katharok hasonlókat vallanak, azt állítva, hogy a világot egy gonosz istenség teremtette!
Irántunk táplált mérhetetlen gyűlöletükben, a démonok minden lehetőséget megragadnak, hogy lerántsanak minket magukhoz, amikor Isten megengedése folytán hatással lehetnek ránk; Isten azonban még ilyen helyzetekben is képes magához emelni minket. Isten azt akarja, hogy a mennyei boldogság dicsőségében ragyogjunk, a démonok szándéka pedig abban áll, hogy örök kárhozatba döntsenek és magukkal rántsanak minket a pokolra. Végső soron a gonosz lélek ezért igyekszik kiismerni rossz hajlamainkat, amit rendszerint a kísértéseken keresztül próbál elérni. Aquinói Szent Tamás kifejti, hogy „sajátos értelemben kísérteni annyi, mint tapasztalatot szerezni valamiről”.8
Katekézisében VI. Pál pápa így tanít: »Mi a démoni tevékenység ellenszere és hogyan védekezzünk? Mindaz, ami megvéd a bűntől, az megóv a láthatatlan ellenségtől is. A kegyelem a döntő védekezés, amiként az ártatlanság erőddé lesz. Szent Pál az apostoli pedagógia eszközeivel élve, a katona harci felszereléséhez hasonlítva szemléltette az erényeket, melyek sebezhetetlenné tehetik a keresztényt (vö. Róm 13,1-2; Ef 6,11.14.17; 1Tessz 5,8). A kereszténynek tehát egyfelől harciasnak kell lennie, ébernek és erősnek. (1Pét 5,8) Másfelől, sajátos aszketikus eszközökhöz kell folyamodnia, hogy visszaverjen bizonyos ördögi támadásokat! Jézus maga tanít erre, amikor utal az ellenszerre, „az imára és a böjtre” (Mk 9,29). Az apostol pedig kijelöli a fő irányt: „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,21; Mt 13,29)« (VI. Pál, 1975. november 15-i általános kihallgatás).
__________________________________________________
8. vö. A teológia foglalata, I. rész, Gede Testvérek, Budapest 2002, 800. o.
(Források az első részben!) (folyt.)
