A garganói eseményeket követően száz évre, 590-ben Rómában hatalmas pestisjárvány pusztított. A városban tomboló járvány megszűnéséért Nagy Szent Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott. Ekkor a Hadrianus császár síremléke feletti vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint angyalok éneke közben a büntetés kardját visszahelyezte hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét. Gergely utóda, Bonifác pápa ennek emlékére az erődítmény tetejére hatalmas Szent Mihály bronzszobrot készíttetett. Ettől fogva nevezték a különös építményt, Angyalvárnak.
Az alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. A későbbi évszázadokban katonai erőddé alakították a mauzóleumot.
Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak. IX. Bonifác pápa kezdte meg az épület átépítését 1393-ban. VI. Sándor négy bástyát építtetett az alapnégyszögre. Ide menekült VII. Kelemen pápa, amikor a protestáns V. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát olyan módon, hogy az értelmetlen pusztítás és gyilkolás, párját ritkítja a történelemben (Sacco di Roma). Évszázadokon át az Angyalvár volt a város legjelentősebb erődje és a pápák végső menedéke.
Nyugodtabb időkben az Angyalvárat a pápák nyári laknak használták.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.