Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 30-32. oldal. (Részletek) 1996. április 6.
"Kedves fiaim, maradjatok fájdalmas Anyátok mellett ezen az egy napon, amit Fiam nélkül töltök.
Teste, amelyet nagy sietve tettek rendbe és tiszta gyolccsal betakartak, most lelkétől különválva nyugszik új sírjában.
Fájdalomban és imádságban, bizalomban és reménységben virrasztok biztosan várva feltámadására.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Nézzétek, hogy van-e az enyémhez hasonló fájdalom? 
Rémülettel látom újból Jézus keresztre feszítésének és halálának egész kegyetlenségét, gonoszságát és embertelen vadságát.
Gondolatban visszatérek az angyali üdvözlet boldog pillanatára; az angyalok mennyei énekére, a kicsinyeknek és szegényeknek adott örömhírre Jézus barlangban való születéséről; veszélyekkel körülvett gyermekségének boldog idejére, serdülő éveire és fiatalságára, ahogy mindennapi munkája fölé hajolt; nyilvános működésének rövid és fáradalmas éveire, amikor mindenkinek hirdette a Jó Hírt, amikor elkísérték és meghallgatták a kicsinyek, a szegények, a betegek és a bűnösök. Életemben mindenkor mellettem volt Fiam, Jézus.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban! Az Egyház első idejétől kezdve ismeretes volt a jámbor szokás, hogy a szombati napot égi Édesanyátok különös tiszteletére ajánljátok fel, hogy társul szegődjetek hozzám magányomban.
Fatimában kértem, hogy ajánljatok fel nekem öt első szombatot a gyermeki és szeretetteljes engesztelés jegyében. (...)
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Ez a nap új és lelki anyaságom első napja is. Ekkor rátekintek minden gyermekemre, akiket Jézus rám bízott, amikor a kereszten függött, és meghívom őket, hogy fogadják el saját életükben megváltásának értékes ajándékát.
Mily sokan utasítják vissza Őt ma is és a bűn, a gonoszság, az erőszak és a gyűlölet, az élvezet és a tisztátalanság útján járnak! Mily nagy az én fájdalmam látván, hogy hiábavaló volt Jézus szenvedése, mert üdvösségetekért kiontott Vérét sok ember semmibe veszi.
‒ Vigasztaljatok meg fájdalmamban!
Kérlek benneteket, hozzátok Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe a távollevőket, az ateistákat, a bűnösöket, a bűn és gonoszság rabszolgáit, akiket Ellenfelem és a ti Ellenfeletek alattomos csele félrevezetett.
Ezért szeretném, hogy legyetek ma mindannyian itt velem, azon az egy napon, amit Fiam nélkül töltök el. Tőlem megtanultok hinni, remélni és szeretni. (...)
Amikor Jézus eljön hozzátok isteni dicsőségének ragyogásában, akkor felkel ez a szegény, bűnös és megsebzett emberiség, mely ma a romlottság és a halál sírjában fekszik, hogy végre belépjen megújult életének új korszakába."
