„Törékeny híveit testével táplálta; szomorú szívüket vérrel vigasztalta” (Aquinói Szent Tamás)
Részlet: Müller Lajos SJ Az Oltáriszentség – SZIT 1926. Bp. 31-32. o. nyomán.
Az Eucharisztia addig fejti ki bennünk szentségi hatásait, míg csak gyomrunkban fel nem oldódik. Ez pedig az áldozó egészségi állapota szerint 8-10 perc. A kegyelem kiáradása azonban nem annyira a jelenlét időtartamától, mint inkább az áldozó felkészültségétől, lelki tisztaságától és szeretetétől. Azért olyan fontos a szentáldozásra való előkészület és főleg a Szentség fogadása után együtt töltött percek.
Vajon aki a Szent Vért is magához veszi, több vagy más kegyelmekben is részesül-e, mint az, aki csak Kenyér színe alatt fogadja Krisztust? Ez a mai napig eldöntetlen kérdés ez az Egyház tudósai között. A legtöbb közülük viszont azon a véleményen van, hogy semmi különbség sincs az egy vagy két szín alatti áldozás hatásai között. A tridenti szent zsinat ugyan az utraquisták (kelyhesek) ellenében hangsúlyozta, hogy az egy szín alatti áldozás – mivel az egész Krisztust közli – az áldozó összes szükségleteit s igényeit kielégíti. (Vö. Egyházparancsok 131. lap.) Kérdés azonban, hogy Krisztus Szent Vérének vannak-e olyan hatásai is lelkünkre, amelyeket a Szent Test nem fejt ki és viszont. Bár a szent zsinat efelől nem akart dönteni, jó okunk van annak erős hitére, hogy a Szent Vér oly mellékes gyümölcsöket is rejt, amelyeket a Szent Test nem közöl. A Két Szín szentségi jelei – a kenyér és bor – azonkívül, hogy a test táplálásában s fenntartásában közreműködnek, más és más hatást fejtenek ki szervezetünkre. Nevezetesen a Szent Vér úgy hat lelkünkre, mint ahogy a bor testünkre. Vidámítja lelkünket s elűzi a vigasztalanság fellegeit... Így Szent Cyprián a Zsoltár igéit: „Kedvadó poharam mely jeles” (Zsolt 22,5) magyarázva hosszú párhuzamot von a bor és Szent Vér hatásai között. Szent Ambrus pedig ez ügyben így nyilatkozik: „Szívünket e táplálék megerősíti, az ital pedig, amiként a próféta állítja (Zsolt 103,15), felvidámítja. Amíg tehát a Test szentségének sajátossága, hogy tápláljon, addig a Vér szentsége főképpen az, hogy tápláljon megvidámítva a szomorúakat, megedzve őket a munkára és szenvedésre”. (Vö. Stentrup De SS. Eucharistiae sacramento. 1900.)
Talán ezért énekli az Eucharisztia legnagyobb költője Aquinói Szent Tamás is: „Törékeny híveit testével táplálta; szomorú szívüket vérrel vigasztalta”. Mindazonáltal a fentiekben tárgyalt hatások távolról sem oly jelentékenyek, hogy azokat az érveket és indokokat megdöntsék, amelyek miatt a római Egyház híveinek az Eucharisztiát csupán egy szín alatt szolgáltatja ki. (852. kánon.) (A képen: Szent Jeromos szentáldozása)
