Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!
ELSŐ NAP
Mindig fájdalmas dolog csalódni. Még akkor is, ha az csak egy ideig tart. De gondoljuk meg, milyen rettenetes dolog, amit az a lélek érez, akit itt a földön tiszteltek, szerettek, nagyra becsültek és kényeztettek, amikor a halál pillanatában egyszerre csak azt kell látnia, hogy mindörökre el van veszve, és világosan megérti, hogy kínjainak soha nem lesz vége.
Én Uram, Istenem! Vajon mi homályosítja el az ilyen lélek szemét annyira, hogy mindezt ne lássa meg időben, és ne fogadja el mindaddig, amíg oda nem kerül.
‒ Van-e valami védelem földi életünk idejében ezzel szemben?
‒ Van, de csak egy: a bűnbánat. Amikor a Szűzanya Lourdes-ban is, meg Fatimában és a Szeretetlángban is háromszor hangsúlyozta a bűnbánat fontosságát, ezt azért tette, hogy a pokol szörnyűségétől meg tudjon menteni minket, bűnös embereket.
Ha őrá hallgatunk, először a Szentlélek Úristent kérjük és megvizsgáljuk, hol tévesztettünk utat, hogyan térhetünk vissza a jó útra!
‒ Kapunk-e erre segítséget valakitől?
‒ Igen. Isten Szentséges Anyja kínálja is, de ezt nekünk is kérnünk kell: „Szűzanyánk, fogadj el minket így, amilyenek vagyunk, és alakíts olyanná, amilyennek szeretnéd, hogy legyünk.
Ő már kérésünk előtt is anyai védelmébe akar venni minket, de ehhez ki kell fejeznünk Felé vágyunkat! Az ő vágya, hogy Szent Fiához legyünk hasonlók: imában, munkában és szenvedésben.
Hiszek egy Istenben...
