Hazánkban ismert egy régi üzenet, melyben az Úr nem kevesebbet ígér, mint: Magyarország engeszteléséért, hajlandó vagyok az egész világon megkönyörülni!
Lehet-e még kétségünk, hogy kiben bízzunk és reméljünk?
A Lelki Naplóban konkrét a válasz: „Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) De hallgassuk meg újfent a Fatimai Lúcia nővért kis unokahúgára, Jácintára való emlékezésében:
„Kórházba menetele előtt így szólt: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!”
Kedves Hallgatóim! Ennél pontosabb választ nem kaphattunk! Mentegetőzhetünk-e azzal, hogy „nem szabad mindent elhinni”, amikor pedig oly könnyen elhittünk már ezt meg azt, pedig a bensőnk tiltakozott! Az egyházilag kivizsgált üzeneteket ugyanis bátran követhetjük és beismerhetjük, hogy ami valójában tiltakozik bennünk, az csupán a jóra való restség, amiért áldozatot kellene hoznunk, komolyan véve keresztségi kötelmeinket!
Nem legyinthetünk lenézőn és értetlenkedve, mint a bárkát építő Noé gúnyolódó környezete! Mert csak annyit kell tennünk, hogy elindulunk a Szűzanya által megjelölt engesztelés útján és kifejezzük gyermeki készségünket a józan emberi ész, tiszta mértéke szerint! És ha végül valóban megtapasztaljuk az Általa ígért benső csodát, Szeplőtelen Szíve oltalmát és hitünk megújulását, már aligha kell keresgélnünk a hálára való okot! Mert az ígérete nem semmi: „Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!” ‒ Jó, ha elgondolkozunk ezen!
Tehát, ne a világ logikája vezéreljen bennünket! Hiszen hol van ez a következetesség a Mammon csillogó ígéreteinek elfogadásában? Hová lett bennünk a jóra való készség? Hová lett a lélekmentésre való Keresztségi indíttatás? Hol van az igazságosság, a mértékletesség, a bölcsesség, az irgalmasság és a hazaszeretet bennünk akkor, amikor az emberi megszólástól és a kollégák kimosolygásától tartunk, a karrierért, a kényelmünkért kockáztatva a magunk és mások lelki üdvösségét?