Első nap
Fájdalmas dolog csalódni, még akkor is, ha a keserűség csak egy ideig tart. De gondoljuk meg, milyen rettenetes lehet az a szörnyű felismerés, amit egy lélek érez Isten előtt, amikor rádöbben, hogy az üdvössége szempontjából eltékozolta az egész életét! A földön sikerei voltak bár, nagyra becsülték őt, ám a halál hirtelen pontot tett arra a nagyívű életére, melyet nem használt fel az érdemszerzésre. Egy gondolkodó ember, aki nem tudatosította magában, hogy Isten Fia őérte is vállalta a megváltó kereszthalált s nem élt a Krisztus által felkínált erősítő Szentségekkel, végül szembesülnie kell a szörnyű végzetével, hogy mindörökre el van veszve, és kínjainak nem lesz vége!
Én Uram, Istenem! Vajon mi homályosítja el az ilyen lélek szemét annyira, hogy mindezt ne lássa, ne fogadja el mindaddig, amíg oda nem kerül.
Van-e valami védelem földi életünk idejében ezzel szemben? – Van! De csak egy, a bűnbánat. Amikor a Szűzanya Lourdes-ban is, és Fatimában is háromszor hangsúlyozta a bűnbánat fontosságát, ezt azért tette, hogy a pokol szörnyűségétől meg tudjon menteni minket, bűnös embereket.
Ha őrá hallgatunk, először a Szentlélek Úristent kérjük, majd lelkiismeret-vizsgálatot tartunk arról, hogy hol tévesztettünk utat, és miként térhetünk vissza a jó útra. – Kapunk-e erre segítséget valakitől? Igen! Jó Szűzanyánk állandóan kínálja gyermekeinek, de ezt nekünk is kérnünk kell: „Szűzanyánk, fogadj el minket így, amilyenek vagyunk, és alakíts olyanná, amilyennek akarod, hogy legyünk!“ Üdvözlégy Mária...
Az Istenanya vágya, hogy Szent Fiához legyünk hasonlók: imában, munkában és áldozatvállalásban.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.