A minap elhaladt mellettem két "sajátosan öltözött", de igen széparcú tizenéves lány, cigarettával a kezükben. Összeomlott bennem a világ, mert olyan visszataszító dohányszag maradt utánuk, mintha egy kocsmai hamutartóból inhaláltam volna. Elgondolkodtam. Bizony bajban lennék, ha ma kellene párt választanom, mely látszatra manapság pik-pakra megoldható, ám ha azt vesszük, hogy a csajok 50%-a dohányzik, eleve felére csappanna az esélyem.

Milyen anyák lesznek a dohányos lányok? Milyen életegészségi kilátásra számíthatnak, egy amúgy is túlszennyezett világban?
Ja, hogy a fiúk? Nos, rajtuk kevésbé csodálkozom, mert nekem a női nem iránt vannak (voltak) illúzióim!
Megválaszolatlan a kérdés, hogy miért dohányoznak a fiatalok? Feltételezéseim persze vannak! Például a felnőtté válás "státusszimbóluma", vagy "modellkövetés" a reklámok nyomán? Esetleg hencegés, lázadás vagy csak a szájszag elleplezése? Kétség kívül, hajdanában a nyitott gyomorszájúaknak fedőszagként a dohányzást ajánlották, mert a bűz ugyan bűz, de legalább rá lehetett fogni a cigarettára! Ma amikor mini száj-spray, Tic-Tac, vagy a rágógumi széles körben elterjedt, megfelelőbb megoldásnak tetszik (még ha helyenként ez-az illetlen is)!
Az pedig, hogy a cigaretta élvezeti cikk, csak azért nem helytálló, mert kezdetben senki számára nem lehetett az, mégis a felelőtlenebbek – még ha élvezetmentesen is – de "újrázták" a rágyújtást, mígnem "élvezeti" szükséggé vált. Többüknek lehet, hogy már társasági szokásrenddé, pótcselekvéssé vagy élhető (könnyed) élvezetté vált a rágyújtás, ez azonban nem írja felül, hogy egy szükségtelen és káros szenvedély, mely ráadásul még igen költséges is! De az is lehet, hogy az "egyenjogúság" valamiféle szimbóluma. Pedig a nemek között akkor lehetne egyenjogúság, ha egyébként az esélyek és következmények is egyenlőek lennének! Ám ez sajnos mesebeszéd, 'liberós' propaganda! Mert igazságtalan bár – de az marad (és az is lesz) –, hogy egy lánynak jobban kell vigyáznia magára, mivel anya lesz! (Nesze neked egyenjogúság!)

A dohányzó nők a világ csaknem egymilliárd dohányosának 20%-át teszik ki. Arányuk évről évre folyamatosan emelkedik, szemben a dohányzó férfiak számával, amelynek növekedése már megállt. Az anyák körében figyelemre méltó a koraszülések és egyéb komplikációk növekedése, elsősorban az újszülöttek kárára.
Magyarországon a 18 és 30 év közötti nőknek a fele dohányzik, és évente 16.000 gyermek születik meg úgy, hogy édesanyja dohányzott a terhessége során.
A dohányzás minden hátrányos társadalmi statisztikája ellenére a nők számítanak a dohányipar fő célpontjának.
Kifejezetten a nők meghódítása érdekében fejlesztették ki a hosszú, vékony szálú, karcsú cigarettákat, amelyeknek angol nyelvterületen a nevükben is szerepel a „slim” (karcsú) szó (a dohányipar reklámjaival kihasználja a nők és lányok karcsúsággal kapcsolatos aggodalmait, kihangsúlyozva, hogy a dohányzás elősegíti a testsúly kontrollt.) Az valóban igaz, hogy a dohányzás hirtelen abbahagyása esetén, átmeneti hízás mutatható ki, ám egyszerűbb lett volna rá sem szokni! És láss csodát, cigarettamárkákat hoznak női névvel forgalomba, a színvilágukban pedig a nőiességet, az eleganciát sugalló színeket, a rózsaszínt vagy az aranyat használják előszeretettel.

A dohányfüst egyik legvisszataszítóbb jellemzőjét, annak bűzét az illatosított dohánytermékekkel igyekeznek kivédeni és szalonképesebbé tenni.
A nők fokozott veszélyeztetettségét jelzi az is, hogy napi legalább egy szál cigaretta elszívása esetén a nők átlagosan 3 hét alatt válnak nikotinfüggővé, ezzel szemben egy átlagos férfi csak 15 hét alatt!) Erre mondja a régi irónia: "Na, erre köss csomót" (vagy eregess füstkarikát)!