1.5 §. Mily kegyes és jóságos Mária Midőn Szent Bernát elmélkedni kezdett azon, hogy Szent János apostol Máriát a napba öltözve pillantotta meg: »És nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona«. (Jel 12,1) Bernát, így kiáltott fel: »Ó Királynőm, te az örök Napot, az isteni Igét emberi testbe öltöztetted; s ezért aztán Ő is felruházott téged hatalmával és irgalmasságával«.
»A mi Királynénk oly irgalmas, oly jóságos szeretetű ‒ mondja ugyane szent ‒, hogyha egy bűnös kegyeibe ajánlja magát, Ő sose keresi annak érdemeit, sem azt, hogy méltó-e vagy méltatlan a segítségére, hanem kivétel nélkül mindenkit meghallgat és mindenkin segít«. (Serm. in Sig. magn.) Szent Hildebert szerint ez az oka annak, hogy Máriát a holdhoz hasonlítják: »Szép vagy, mint a hold« (Én 6,10) Mert amiként a hold a földön a legalacsonyabban fekvő tárgyakat is megvilágítja, úgy világosítja meg és segíti Mária a legméltatlanabbakat (Epist. 26) ‒ jóllehet a hold a naptól nyeri fényét!
E tény arra bírta Szent Anzelmet, hogy felkiáltson: »Gyakran közelebb vagyunk üdvösségünkhöz, ha Mária nevét hívjuk segítségül, mintha Jézus nevéhez fordultunk volna« (De exc. Virg. c. 6.) (150. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.