Hiteles vagy nem hiteles? 5
Felhozhatják sokan az ellenérveket, miszerint a leghitelesebb magán-kinyilatkoztatásnak is voltak kezdetei, és ilyen óvatoskodó hozzáállás mellett (mint az enyém, mondják többen), talán soha nem kerültek volna a világhír felszínére.
Nos, nem tudom melyik elismert magánkinyilatkoztatást hozzam fel, de bármelyikről elmondható, hogy igen nehéz kezdetei voltak és veszélyes korban születtek. Maguk a látnokok is (élet)veszélynek, meghurcolásoknak voltak kitéve. Így volt ez a fatimai gyermekekkel is, akiket börtönbe hurcoltak a liberális hatóságok és olajban-főzéssel fenyegettek meg, ha nem mondják el a titkot (nem mondták el!). Miként Erzsébet asszony is oly korban merészelt "internacionalizmust" hirdetni (az egész emberiség felé), amikor az "internacionalisták" ezt igen keményen megtorolták! 1961-ben még tömegesen tartóztatták le a papokat és a börtönökben sorra tűntek el derék magyar fiatalok, vagy um. "hivatalosan" kivégezték őket... Hadd ne soroljam! Az igaz magánkinyilatkoztatásokért bizony, meg kell küzdeni, szenvedni, nem csak (ahogy Erzsébet asszony írja) a kétségek kínjával, de fáradatlan, bátor személyes kiállással is! – És főleg, nem kikerülve a krisztusi Egyházat! –
Ebben a tekintetben is példásan járt el Erzsébet asszony, pedig mily sok (megfélemlített, előzőleg már meghurcolt) atya óvakodón (vagy elutasítón) tekintett rá! A mai "üzenetközlőknek" nem kell a hatóságoktól (legfeljebb csak az Istentől) félniük, s amit reverálnak 10-kor, negyed 11-kor már könnyedén fenn lehet a világhálón! Ami pedig a pl. a Szeretetláng "kezdeti támogatóit" illeti, kifejezett bátorság és Istenre hagyatkozás kellett ahhoz, hogy ketten-hárman összejőve imádkozzanak, mert minden mozgolódást figyeltek az állam emberei (erre nem sajnálták a felvett dollármilliárdokat!) és besúgóik révén a hatóságok könnyen behívathatták őket "egy kis elbeszélgetésre" és aki makacs volt, egy kicsit "megdolgozták" vagy megzsarolták családja biztonságával! A mai nyitott szívű üzenet-követők viszont önként és dalolva, félelem nélkül, díjmentesen szállhatnak be az ördög csillogó "ringlispíljébe", ahol van süti és pogácsa, és még jól is érezik magunkat, miközben lázadoznak az Egyház ellen, aki nem hajlandó foglalkozni egy ilyen "remek" üzenettel! (És ez csak a kezdet!)
Vajon nekem, fel kellett volna-e ülnöm pl. a sükösdi látnokasszonynak, ahol százan szorongva a sátorban, megmásított szövegű egyházi népénekekkel ünnepeltek Húsvétkor, miközben a helyi plébános által meghirdetett templomi szentségimádás szinte üres volt? Ugyan bizony kétféle Krisztus van, a csendes "templomi" és "körbedalolt sátras"? (Ott voltam!)
Más: vajon önálló üzenetként (hitelesnek) kellene elfogadnom azokat a gyermekien naív sorokat, melyek immáron 10 kötetnyire rúgnak és nyilvánvalóan kegyes "agyalások"? Idézek belőle: "Világra szóló lángot hordozok Szívemben, és ezt a lángot élesztgetem és plántálgatom itt is az emberi szívekbe. Fogjanak tüzet az emberi szívek, leljék meg békéjüket itt Szent Fiam Keresztjénél, a világ Golgotáján. Felemeltetett az Ige, és lehajol, hogy üdvözítsen. De mindehhez bűnbánatra és igazi megtérésre van szükség. Lelki békét lelni csak igazi bűnbánattal lehet. Az idők teljessége beteljesíti az Úr igazsága terveit, amelyeket betölteni látszik. Fennmarad a bűnök súlya, eltakarja a múltat, amelyet a Szeretet kormányoz. Fenntartja Szívének tervét és igazságát a nemzetek között. Béke, áldás hulljon a földre és az Isteni Irgalmasság bősége. Köszönjétek meg a szent Fényességet, amelyet Medjugorje áraszt, és hogy Isten terve itt megvalósult szeretete által". (Terike 2001. II. 19) Hát van ebben valami kivetnivaló? NINCS, legfeljebb a "kotyvasága"! Ezzel szemben, eltereli a figyelmet arról a Szeretetláng Lelki Naplóról, melyet az Egyház jóváhagyott és ajánl a híveknek, amelyben lényegileg ugyan ez van leírva, csak sokkal érthetőbben és igazul!
Kérdés: – Ha valaki mégis erős késztetést érez, hogy figyelmeztesse embertársait valamire, melyről úgy érzi, hogy égi indíttatás, mit tegyen?
Válaszom: – Nos, ezzel küzdök magam is! A Szent Keresztségben ugyanis mindenki megbízatást kapott arra, hogy másokat a jóra intsen és Isten felé tereljen, felelősek vagyunk ugyanis egymás üdvösségéért!!! Ám, ha ez a benső "monológ" hittanítás jellegű, mondjuk "üzenet", akkor először is imádkozza át alaposan (de nagyon)! Aztán köteles ezt megbeszélnie egy pappal, merthogy a hitbéli üzenetek, késztetések az Egyházra tartoznak! Persze, ha nem mondja el senkinek, akkor ez lehet magánügye is! (Kérdezze meg), nézze meg, hogy állításai megegyezik-e az Evangélium tanításával! Ha megegyezik, akkor próbálja azt az evangéliumi szakaszt először is önmaga megvalósítani, és esetleg arra (az evangéliumi tanításra) hívja fel felebarátainak figyelmét is, de ezt ne látnokként tegye, hanem csak embertársként teljesítse az "égi kérést". Ha pedig intést kap (lelkivezetőjétől), hogy ez bizony – ezért meg azért –, nem egyezik a Szentírással, az Egyház tanításával, akkor biztos lehet, hogy az ördögtől való próbálkozásban volt része! Mindegy, hogy téved-e a gyóntatója! Ebben nyugodjon meg és hiú módon ne lázadozzon, ne érvelgessen (ugyanis csak a pap van Krisztustól felkenve!), köszönje meg Istennek a csitító útmutatást, az oltalmat és ne háborogjon! Ne ragaszkodjon továbbra is az ő "világraszóló kinyilatkoztatásaihoz"! Legyen engedelmes! Ha nincs megelégedve a pap véleményével, sőt úgy érzi, hogy az egyenesen lekezelte őt, akkor is nyugodjon meg a döntésében, mert az Úr engedte ezt meg neki (nem más)! A továbbiakban a felelősség már nem a látnoké!!! Gondoljon az Édes Üdvözítőre, aki szintén nem talált megértést övéi közt, ám Ő nem zúgolódott és nem érvelt. Fogta Keresztjét és felvállalta a gyötrelmes kínszenvedést a mi bűneinkért és tanításának hiteléért! Világraszóló próféta volt ezernyi is a történelemben, de Isten egyedül Jézus Krisztust hitelesítette! (Mellesleg, nincs igazi üzenet szenvedés és megaláztatás nélkül!)
Aki itt-ott értesül egy-egy üzenetről, az csak emberi, természetes hittel fogadhatja azokat, a látnok (esendő) szavahihetősége miatt, ugyanis egy-egy látnok szava, még az elismerteké sem Szentírás!!! A magánkinyilatkoztatások esetében ugyanis egyáltalán nincs meg a garancia a tévedhetetlenség mellett, úgy mint a nyilvános Kinyilatkoztatásnál.
Ha valaki "égi" indíttatást kap az imádságra, hát imádkozzon maga! Ha indíttatása van, hogy elhívjon erre másokat is, hát hívjon el! De nagyon fontos, hogy lehetőleg az Egyház által jóváhagyott és kiváltságokkal ellátott imádságokat mondja (mondassa közösségében), ne pedig az "ihletettnek" vélt kitalációkat, melyek bármily ájtatosak is, aligha szebbek és érdemszerzőbbek a Szentolvasónál, melyben maga a Fölséges Istennek szavai vannak füzérbe szedve! Ha templomban imádkozunk – bármely imát is –, csak a plébános engedélyével mondhatjuk! Ez érvényes az Üdvözlégyekbe mondott Szeretetláng könyörgésre (betétre) is!
Ha valaki a benső indíttatásait mégis közzé kívánja tenni, akkor ezt ne égi üzenetként nevezze meg, hanem pl. "magánelmélkedések" vagy "elmélkedési pontok" címmel a saját nevében. Különösen ne tartsa ezeket a benső megnyilvánulásokat valamely ismert prófécia bővítményének, mégha valamely közismert égi szándék, prófécia komolyan vételére, követésére hív is fel! Akkor sem tartozik hozzá, folytatásként! Hívja fel a figyelmet és hirdesse, hogy mindenki vegye komolyan a keresztségét, a szentségi életet, a Szűzanya fatimai kéréseit vagy a Szeretetláng üzenetét stb.!
Mindenesetre, ha az előzőkre vagy más újabbakra kap indíttatást, hát elsősorban valósítsa meg ezt először is önmaga! A "privát" kinyilatkoztatásáért, pedig adjon hálát az Istennek, mert ezek elsősorban neki szólnak és az ő lelki üdvét kell, hogy elősegítsék! Mindazáltal, nagyon vigyáznia kell, hogy tévedésbe ne essen önmagával szemben se, mert nem szabad feledni, "ha az ördög nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba"! Ez pedig factum! Ezért, mindenkor kérnie kell a megvilágosító Szentlélek útmutatását! Ha valóban Isten szándéka szerint való az üzenet, akkor Ő gondoskodni is fog arról, hogy eljusson azokhoz, akiket illet!
Kétség nélkül nincs bizonyosság, és szenvedés nélkül nincs üdvösség!
