1.9 §. Mária megóvja tisztelőit a kárhozattól
Ugyanezt remélem én is ‒ mondja Szent Alfonz ‒ ezért, gyakran óhajtom ismételni Szent Bonaventura szavait: »Benned bízom és remélek ó Boldog-ságos Szűzanyám, hogy nem fogok örökre megszégyenülni és elveszni, hanem az üdvözültekkel együtt az egekben is mindörökké szeretni, dicsérni és magasztalni foglak Téged, édes jó Anyám!«
Imdádság
Szeretett anyám Mária, bizonnyal már elmerültem volna a nyomorúság örvényében, ha szeretetteljes kezed oly sokszor meg nem mentett volna! Ó, mily régen égnék már a pokolban, ha hatalmas szószólásod meg nem oltalmazott volna! A sok vétkem súlya alatt az isteni igazságosság kimondhatta volna felettem az ítéletet, a gonoszok pedig már készek arra, hogy a kimondott ítéletet végrehajtsák! Ekkor siettél te ó Anyám, a segítségemre ‒ anélkül ‒, hogy kértelek volna, anélkül, hogy segítségedért folyamodtam volna és megmentettél engem.
Ó szeretett oltalmazóm, miképp háláljam meg e nagy kegyelmet, ezt a forró szeretetet? Te legyőzted szívem keménységét: szeretetet, bizalmat öntöttél a lelkembe.
Ó Mária, mily mélységes nyomorúságba döntöttem volna már magam, ha szelíd kezed oly sokszor ki nem ragadott volna a veszedelemből! Ó reménységem, oltalmazz továbbra is a kárhozattól, segítve, hogy vissza ne essek a bűnbe! Íme szeretett Királynőm én szeretlek téged és bizony lehetséges volna-e, hogy kárhozatra jusson egy is a Téged szeretők közül?
Eszközöld ki tehát számomra a kegyelmet, hogy többé ne bizonyuljak hálátlannak Isten iránt és Teirántad, hisz' tudom, hogy elveszhetnék, ha elhagynálak! De vajon lehetnék-e ennyire vakmerő? Isten után Te vagy szeretetem egyedüli tárgya és mindig szeretni akarlak, miként a földön, úgy a mennyben is. Szeretve követem és hirdetem tiszteletedet ó Mária, aki a legszentebb, a legjóságosabb és a legszeretetre-méltóbb vagy az összes teremtmények közt! (135-136. oldal)
