1.8 §. Mária megóvja tisztelőit a kárhozattól
Még nagyobb oktalanság lenne tehát, ha valaki odáig vetemedne, hogy halálos bűnben maradjon, annak hamis reményében, hogy ‒ Mária segítségével ‒ vétkei dacára, elkerüli az örök büntetést. A példák viszont mégis arra szolgálnak, hogy a őszinte Mária-tisztelet gyakorlata, erősítse bizalmunkat.
Fohászkodjunk hát Szent Germánnal a Boldogságos Szűzhöz: »Ó szeretett anyánk, mi lenne velünk szegény bűnösökkel nélküled, aki a kereszté-nyek segítsége vagy? Lásd Anyánk, meg akarunk javulni és Hozzád menekülünk!« (De zona Virg.)
Szent Anzelm is biztosít bennün-ket arról, hogy biztosan elkerüli az örök kárhozatot az, akiért az Isten-anya könyörög, mégha csak egyszer tenné is ezt! »Foganatosítsd tehát érdekünkben szószólásodat ‒ ó sze-retett Anyánk ‒, és akkor biztosan nem fogunk elveszni!« »Ki merészelné azt állítani ‒ kiált fel Szent Viktorról nevezett Richárd ‒, hogy Isten ne lenne irgalmas irántam az utolsó ítéleten, ha te ‒ ó Irgalmasság Anyja ‒, akkor a védelmedbe veszel engem!« (In Cant. c. 15.)
Boldog Szuzó Henrik bizonygatja, hogy ő aki lelkét Mária kezeibe helyezte, és az isteni Bíró mégis elkárhoztatná őt, az ítéletnek akkor is Mária kezén kell keresztülmennie: »ennek folytán teljes bizalommal remélem, hogyha a sújtó ítélet, ily jóságos és szelíd kezekbe jut, akkor annak végrehajtása bizonnyal elmarad«. (Hor. Sap. 1. I. c. 16.) (134-135. oldal)