1.4 §. Mária megóvja tisztelőit a kárhozattól Joggal mondja Szent Efrém, hogy nem lehet kétség tárgya amit Szent Bernát kifejezetten állít, hogy ti. a Boldogságos Szűz Máriánál az üdvösségünk kieszközléséhez, se hatalomban, sem akaratban nincs hiány. (Serm. de Ass.) Hatalma van hozzá Firenzei Szent Antonin szerint is, mivel teljesen kizárt dolog, hogy imádsága meghallgatás nélkül maradjon. (P. 4. tit. 15. cap. 17. § 4.)
Szent Bernát szerint Mária szószólása soha nem maradhat eredmény nélkül, hanem mindig elnyeri azt, amit kíván. (Serm. de aquaed.) Megmentésünk óhaja nem hiányozhat Isten Anyjánál, mert Ő olyan anya, aki forróbban kívánja üdvösségünket, mint azt mi magunk.
Ha azonban így áll a dolog, akkor miképp lenne lehetséges, hogy tisztelője örökre elvesszen? Mert mégha egy lélek a halálos bűn állapotában lenne is, de meg van benne a javulásra való erős akarat, és magát e jó Anya kegyeibe ajánlja, ez esetben Mária feltétlenül gondoskodni fog róla. Közbenjárására Isten, őt szomorú állapotának felismerésére és a bűnei feletti igaz bánathoz szükséges kegyelemben részesíti, megadja a jóban való állhatatosságot és a boldog halál kegyelmét. Nos lehetséges lenne, hogy ne akarná megtenni e jóságos anya, és gyermekét szószólásával meg ne mentse? Megengedhetjük-e magunknak azt a gondolatot, hogy Mária ‒ akinél szeretőbb anyát ‒ nem találhatunk, elmulasztaná bármely gyermekét megmenteni az örök haláltól? (132-133. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.