3.7 §. Mennyire szeret bennünket Mária
Igaza volt tehát Szent Bona-venturának midőn felkiáltott: »Boldogok, akik e a szeretetteljes anyának hű és szerető szolgái, mert Ő sosem engedi magát legyőzetni tisztelőinek szeretete által«. (Pacciuch)
Mária annyiban hasonlít sze-retetre legméltóbb Üdvözítőnk-höz, hogy ő is sokszorosan fizet az iránta való szeretetért jótétemé-nyeivel és kiesdett kegyelmeivel. Bátran kiáltsunk fel tehát Szent Anzelmmel: »Ó szeretett Üdvö-zítőm, Jézus Krisztus, ó drága anyám Mária, szívem lángol irántatok való szeretettől, lelkemet felemészti irántatok érzett szerelmem, ó Jézus és Mária! Mivel segítségtek nélkül képtelen vagyok Titeket szeretni, tegyétek, hogy nem a magam, hanem a ti érdemeiteknél fogva úgy szeresselek Benneteket. Ó Istenem, ki ellenségeid iránt való szeretetből meghaltál, lehetséges volna-e, hogy megtagadd tőlem ama kegyelmet, melynek segítségével Téged és anyádat szeretni óhajtalak?« (In depr. ad Virg)
Auriemma atya beszéli el (Kölcsönös felbuzdulások 2. köt. 7. fej), hogy egy szegény pásztorleányka oly bensőséges szeretettel volt Mária iránt, hogy legnagyobb örömét abban találta, ha legeltetés közben meglátogatta a hegyen lévő Mária-kápolnát. Ott, édes anyjával társalgott, legnagyobb bánata az volt, hogy szegénységében képtelen méltó módon feldíszíteni a szobrot. Egy napon virágokból koszorút font és ráhelyezte a Szűzára, miközben felsóhajtott: »Ó édesanyám, teljes szívemből óhajtanám, bár drágakövekkel kirakott aranykoronát tehetnék a fejedre, de mivel szegény vagyok, be kell érned ezzel a szerény virágkoszorúval, fogadd el tehát, mint szeretetemnek jelét!« Ily módon igyekezett máskor is a szegény leány szeretett királynéját megtisztelni és szolgálni. (31. oldal)
