3.3 §. Mennyire szeret bennünket Mária
A Boldogságos Szűz maga jelen-tette ki a szent keresztről nevezett Mária nővérnek, hogy az ő szeretete Isten iránt oly nagy, hogy egy pilla-nat alatt képes volna eget és földet felemészteni ‒ hozzátéve ‒, hogy a szeráfok szeretetének heve az ő szeretetével összehasonlítva csak friss szellőnek mondható.
Minthogy az üdvözült lelkek közt Istent senki sem szereti jobban Má-riánál, úgy mi sem találhatunk Isten után senkit, aki jobban szeretne bennünket, szeretett Égi Anyánk-nál. Ha egyesítenénk mindazt a szeretetet, amellyel az összes anya szereti gyermekét, vagy ahogyan az összes hitvestárs szereti egymást, mindez meg se közelítené a Szűza-nyának akár csak egyetlen lélek iránt is érzett szívbéli szeretetét.
P. Nierenberg szerint az a szeretet, amelyet az összes anya együttes szeretete, csak halvány árnyék, Mária szeretetéhez képest, melyet egyetlenegyünk iránt gyakorol.
De azért is oly nagy Mária irántunk való szeretete, mert az ő szeretett Szent Fia a kereszten, utolsó leheletével, neki ajánlott minket e szavakkal: »Asszony, íme a te fiad!«, mivel Szent János alatt valamennyiünket értett ‒ miként ezt előzőleg megjegyeztük.
Az Istenanya, különös szeretettel van irántunk azon fájdalmai miatt is, melyeket mi okozunk Neki, mert az anyák rendszerint azokat a gyermekeiket szeretik jobban, akikért több szenvedést és fáradalmat kellett elviselniök.
Márpedig a Szűzanyának mi vagyunk azok a gyermekei, akik kegyelemi életéért fel kellett ajánlania Istennek drága Fia életét, Akinek kínok közti haláltusáját látnia kellett. Az áldozat, amelyet Mária az Isten iránti szeretetében hozott, azáltal születtünk mi újjá a kegyelemre. S éppen ezért, mivel annyi szomorúságot okoztunk neki, lettünk legkedvesebb gyermekeivé. A Szentírás szavait, amit az örök Atya szeretetéről mond, hogy ti.: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, a mi üdvösségünkért ‒ Szent Bonaventura szerint ‒ Máriára is alkalmaz-hatjuk: Úgy szeretett bennünket Mária, hogy saját Fiát adá nekünk. (25. oldal)
