2.5 §. Fokoznunk kell bizalmunkat Mária iránt, mivel ő a mi Anyánk
Hányszor arattak győzelmet a hívők ezen rövid, de annál hatható-sabb imádsággal a pokol felett? Többek közt ezzel az imádsággal győzte le Isten hős szolgálója, a keresztről nevezett Mária a sátán összes incselkedéseit.
»Örvendjetek tehát, kik Mária gyermekei vagytok és tudjátok meg, hogy Ő mindenkit gyerme-kének ismer, aki csak az óhajt lenni. Örvendjetek, mert mitől kellene félteni üdvösségteket, ha ilyen anya védelmez és segít benneteket?« Szent Bonaventura szerint olyannak, aki e jó anya segítségében bízik, fel kell bátorodnia: »Miért félsz lelkem, hisz nem veszhetsz el, mivel az ítéleted Jézustól a te testvéredtől és Máriától a te Anyádtól függ!«
E gondolatot annyira vigasztalónak találta Szent Anzelm, hogy örvendezve felkiáltott: »Ó boldog bizalom, ó biztos menedék, Istennek anyja egyúttal az én anyám is! Mily biztonsággal remélhetjük tehát üdvösségünket, hiszen az a mi jó testvérünk és könyörületes anyánk elhatározásától függ«. (In Depr. ad .V) Igen, a mi anyánk maga hív bennünket magához e szavakkal: »Ha valaki kicsiny, jöjjön hozzám«. (Péld 9,4) A kicsiny gyermekeknek mindig ajkukon van anyjuk neve, s valahányszor veszélyben forognak, vagy megijednek, tüstént hangos szóval kiáltják: »Anyám, anyám!«
Ó legédesebb, legszeretőbb anyánk Mária! Azt kívánod tőlünk tőlünk, hogy magunk is olyanok legyünk, mint a kisgyermekek, akik minden veszedelemben segítségül hívják anyjukat. Hisz' Te akarsz is és tudsz is segíteni rajtunk, hogy üdvözüljünk, amiként mindig meg is cselekedted azokkal, kik Hozzád menekültek!
A Jezsuiták nápolyi történetében a következő részletet találjuk egy skót nemes ifjúról, akit William Elphinstone-nak hívtak s rokona volt Jakab királynak. Protestáns vallásban nevelkedve, buzgón kitartott felekezete mellett, míg végre megvilágosítva az isteni kegyelem sugaraitól, felismerte tévhitét. Erre Franciaországba ment, ahol egy jámbor skót jezsuita segítségével, de méginkább a Boldogságos Szűz közbenjárása révén, katolikussá lett. Később Rómába utazott.
Egy napon a barátja igen szomorúnak látta őt és kérdezősködött az oka felől. Erre William elbeszélte, hogy az elmúlt éjjel megjelent neki elhunyt édesanyja és így szólt hozzá: »Szerencséd, kedves fiam, hogy visszatértél az igaz Egyház kebelébe, mert lásd, én tévhitemben haltam meg ‒ melyhez utolsó leheletemig ragaszkodtam ‒, és emiatt elkárhoztam«. (21. oldal)
