1.5 §. Mily nagynak kell lenni bizalmunknak Szűz Mária, az Irgalmasság Királynéja iránt
Itt a földön a királyok és királynők rendszerint oly rettegést és félelmet keltenek az őket körülvevő szigorúság által, hogy alattvalóik alig merészel-nek előttük megjelenni. De miképp félhetnének a bűnösök ‒ mondja Szent Bernát ‒ az Irgalmasság Király-néjához közeledni, akiben semmi szigorúságot, semmi félelmetest nem találhatnak, sőt, aki szelídséggel és jóakarattal jön eléjük.
Suetonius beszéli el Titusz császár-ról, hogy senkit sem bírt elutasítani magától és éppen ezért megesett, hogy sokszor többet ígért, mint amennyit remélni lehetett, s midőn ezt szemére vetették azt felelte, hogy a fejedelem senkit sem bocsáthat el magától kielégítetlenül, akit már egyszer maga elé bocsátott. (Titusz mindezt dicsekvésből mondta, mert valójában vagy hazudott ilyenkor, vagy ígéretét kellett gyakran teljesületlenül hagyni.)
A mi királynénk azonban nem tud hazudni, tisztelőinek minden kérését teljesíteni képes, emellett szíve annyira telve van szeretettel és jóakarattal, hogy nem bír senkit segítség nélkül elbocsátani. (Lud. Blos. Lib. 4 c. 12) »Lehetséges volna-e egyáltalán ‒ kiált fel Szent Bernát ‒, hogy vonakod-jál a szűkölködők segítségére sietni, holott te vagy az Irgalmasság Királynéja, én pedig a legnyomorultabb bűnös?« (S. Bern. in Salv. Reg)
Irgalmazz tehát nekünk, ó Irgalmasság Királynéja és legyen gondod üdvösségünkre! Nagy Szent Gergely szavaival kiáltunk hozzád »Ne en-gedd mondani magadról ó Boldogságos Szűz, hogy bűneink sokaságá-nál fogva nem rendelkezel megsegítésünkhöz elegendő hatalommal, mert hiszen a te hatalmad és irgalmad oly nagy, hogy annak a bűnök bármily sokasága sem képes ellen állni«. (Or. de exitu B. V) Nem, semmi sem képes hatalmának ellenállni, »az Isten ‒ fűzi hozzá Szent Gergely ‒ a te kérésed meghallgatásával tartozását véli leróni veled szemben«. (Id. ib) (13. oldal)