Párhuzam a legrosszabb pápa és a hitújító közt
VI. SÁNDOR RÖVID ÉLETRAJZA 
VI. Sándor 1431. január elsején született a spanyolországi Xativában mint Don Jufré Lanzol és Borgia Izabella legifjabb gyermeke, tulajdonképpen tehát nem Borgia, hanem Lanzol volt a családi neve; Borgiává csak adoptálással lett. Gyönyörű szál alak, előkelő megjelenés volt, akit rendkívüli udvariasság és állandóan derűs kedély jellemzett. Egy kortársa írja róla, hogy a szép nőkre olyan hatása volt, mint mágnesnek a vasra. Vas orgánuma volt, mindennemű fáradságot bámulatosan bírt, még hetven éves korában is duzzadt az életerőtől és egészségtől.
Fiatal korában esze ágában sem volt pappá lenni. Jogot tanult, majd katona lett, de közben anyja testvére — aki egyébként szintén nem tartozik az Anyaszentegyház büszkeségei közé — III. Callixtus néven pápa lett s családjának nagy szerencséje a pályáját egyszerre más irányba terelte. Nagybátyja bíborossá nevezte ki, de pappá csak később, jóval nagybátyja halála után szenteltette fel magát.
Még abban az időben, mikor még nem volt pap, bűnös viszonyba került egy nála 11évvel fiatalabb,
Vanozza di Cataneis nevű római hölggyel. E viszony pappá szentelése után is folytatódott s négy gyermeknek: Cesarenak, Juannak, Jofrénak és Lucreziának apjává tette. Mind a négyen apjuk nevét viselték. E négyen kívül azonban volt még más két gyermeke is: Pedro Luis és Girolama, kiknek nem Vanozza volt az anyjuk.
Mikor VIII. Ince pápa 1492-ben meghalt, megvesztegetés által VI. Sándor került a pápai székre. Nem őt akarták pápává választani. Az első szavazáson a feddhetetlen és tiszteletreméltó Costa és Caraffa bíboros kapott legtöbb szavazatot, csak mikor nyilvánvalóvá lett, hogy az ő megválasztásukra nincs remény, lépett előtérbe Borgia. A pápaválasztó bíborosok száma ez időben oly csekély volt, hogy 15 szavazat már a szükséges kétharmad többséget jelentette. Borgiának csak 14-et sikerült szereznie, a tizenötödiknek a 95 éves már alig beszámítható Gherardot sikerült rábeszélnie.
Való, hogy erkölcstelen életét mint pápa is folytatta; való, hogy a meglévő haton kívül mint pápának is született egy újabb 5 törvénytelen fia, de ezenkívül még Farnese Júliával is bűnös viszonyt folytatott. Való, hogy pápa korában is résztvett olyan erkölcstelen mulatságon, mely miatt II. Pius pápától még laikus korában dorgálást kapott. Való, hogy fiai is botrányos életet folytattak,
Cesare pedig egyik legsötétebb alakja a világtörténelemnek, akitől még az orgyilkosság is kitellett.
Való, hogy VI. Sándor rosszaságuk ellenére is túlságosan szerette gyermekeit s pápasága főcéljának ezek boldogítását és nagy úrrá tevését tekintette.
Való, hogy az 1500-i szentévben a mindenütt rettegést keltő Cesare még azt is megtette, hogy fegyveres ka tonáival egyszerűen elvitette és zsoldosai fizetésére használta a búcsúra befolyt pénzeket.
Való, hogy különösen élete utolsó éveiben a püspöki és más egyházi javadalmak adományozását egyszerű pénzszerzési lehetőségnek tekintette. Két ízben, mikor Rómából elutazott, a Vatikán ügyeinek vezetését leányára,
Lucreziára bízta s még arra is felhatalmazta, hogy az érkező leveleket felbonthassa.
Ez VI. Sándornak az egyház legmélyebbre süllyedt pápájának, aki azonban csak a reneszánszkor züllöttsége közepette s akkor is csak a képzelhető legkevesebb szavazattal tudott véletlenül pápa lenni, rövid, de teljes bűnlajstroma, tárgyilagos igazsággal és minden legkisebb szépítés nélkül! (Azok a bűnök, melyeket itt nem említettünk, rágalmak, melyekre majd kitérünk.)
Vessük most össze Luthert VI. Sándorral egyenként bűneiben és jótulajdonságaiban, szorgosan vigyázva arra, hogy amint eddig VI. Sándort nem szépítettük, Luthert ne feketítsük.