A SZERKESZTŐ UTÓSZAVA
2) Amit a rózsafüzérről még tudni lehet
A rózsafüzér elnevezés a XIII. szd-ra tehető. Egy ciszterci szerzetes – aki gyakran imádkozott 50 Üdvözlégyet –, látomásában úgy élte meg, hogy imái rózsaként hagyták el ajkát, koszorúként körülvéve Mária fejét. Más magyarázat szerint, imáink – melyek gyermeki hódolatunk megnyilatkozásai –, mint illatozó rózsák, oly kedvesek égi Anyánk Szívének. (A rózsát tartották a virágok királyának). 
Boldog Alán de Rupe, egy domonkos a XV. században (†1475) említi először. Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégyből állt, de az üdvözlégynek csak az első (szentírási) részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben adta hozzá „Jézus” nevét, és ez adhatott alkalmat a XV. században a Rajna-völgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni, szemlélődni tudtak. Az Üdvözlégyek mai szövege egyébként VI. Sándor (1492-1503) pápának köszönhető, aki kiegészítésével lezárta az Ave Mariá-t: "asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál értettünk, most és halálunk óráján. Amen".
1470-ben alapította meg az első Rózsafüzér Társulatot, a Boldog Alán de Rupe és ettől fogva a domonkosok terjesztették, élén Szent Domonkossal, akinek a Szent Szűz adott erre megbízást. A Rózsafüzér Társulat – mint ilyen –, egyedülálló!
Ehhez hasonló szerveződés még nem volt, amelynek egyenjogú tagja lehetett uraság, pap, polgár és jobbágy. Be nem jegyzett civil egyesületek voltak ezek, melyek megmaradhattak a privát-szféra intimitásában, rejtve a hatalom ártó szemei elől. És ebben rejlik ma is az önszervező ereje!
Amikor a Szűzanya megjelent Lourdes-ban a kis Bernadettnek, így szólt: „Fogd meg a szentolvasót, és nézz rám!” – És íme, ebben rejlik a rózsafüzér ereje! – Máriára, Jézus leghűségesebb követőjére fordítja a tekintetünket. Prohászka püspök gondolata, hogy: "szent vízió, melyben az ember folyton nézi a Boldogságos Szüzet, folyton hajtogatva: Ave Maria! És mikor abból kifogyott, hálával fohászkodik fel az Istenhez a Gloriában. Hála neked, szent Isten, hogy nekünk adtad Szűz Máriát, az Úr Jézust szerető, gondozó és örömeiben és fájdalmaiban osztozó szívet adtad"!
A rózsafüzérezésbe való belemélyülés lényege, hogy Máriával „egy szívvel-lélekkel kitartva az imádságban” (vö. Apcs 1,14) végig elmélkedjük Jézus életének szent titkait: a Megtestesülést, a Kínszenvedést és a Feltámadást. Senki nem élte át ezeket az eseményeket úgy, mint a Szűzanya, aki segít nekünk Szent Fia engesztelésében és követésében, mely az üdvösség egyetlen útja!
Sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közt egyedül az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva! Meglehet, hogyha valaki egyazon szándékra, nem az ilyen-olyan rózsafüzért, hanem a „rendeset” imádkozná – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől!
A pápák mindig is a “rendes”, a domonkos rózsafüzér imádkozását szorgalmazták, melyet maguk naponta végeztek. Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki.
