A három mennyei személy balján egyszerű oltár állt tündöklő fényben, melyen egy Bárány állt, mögötte nagy kereszttel. A Bárány Szűz Máriára és a jelenlevőkre nézett.
Az oltár körül fénysugarak, arany színben ragyogó csillagok és lebegő angyalok (szeráfok) voltak, de a fény, csak a szárnyaikat világította meg. Mivel a jelenlevők nem ismerték Izaiás látomását a hatszárnyú szeráfokról, akik kettővel arcukat-, kettővel testüket fedték, kettővel pedig lebegtek. Így mindannyian arról beszéltek, hogy csak szárnyakat láttak (Iz 6,2-3).
A jelenés tanúi, mély megrendültséggel álltak, többen térdelve imádkoztak a szün-telenül zuhogó esőben. Az egyik 
kamaszfiú Hill Patrick ‒ se szó, se beszéd ‒, megkerülve a jelenséget, közelről megnézte Szűz Máriát és akkor látta, hogy homlokán szép rózsa van. Ezután, belenézett Szent János nyitott könyvébe is, ahol vonalakat és betűket látott. Azt is észrevette, hogy míg a szemlélők csurom vizesek voltak, a jelenség alakjai és a környezetük teljesen száraz volt.
A hetvenöt éves Trench Bridget, érkezése után térdre zuhanva, egész idő alatt a rózsa-füzért imádkozta és boldog volt. Elragadtatásában a Szűzanya lábát háromszor megcsókolta, miközben ezt mondta "Százezer köszönet Istennek és neked dicsőséges Szent 
Szűz, hogy mi ezt a megnyilatkozást kaptuk." Amikor azonban megpróbálta átölelni Mária lábait, nem érzékelt semmit a karjaival.
A Knock-i jelenés hozzá-vetőlegesen jó két órán át tartott, anélkül, hogy meg-szólaltak volna az égi személyek. A jelenés, végül este 9 órakor eltűnt.
(Megjegyzendő, hogy addig néma jelenés, csak a franciaországi Pontmain-ben volt 1871-ben. Lásd e blog-ban 2015. január 16 és 20 között! Az első rész ITT! )
De volt egy 16. tanú is Walsh Patrick, aki szomszé-dos község 65 éves gazdálkodójaként, este 9 óra tájban kilépett házából, és Knock irányában olyan ragyogó fényességet látott, hogy efelől másnap, nem mulasztotta el megkérdezni a knockiakat. Ő, ekkor értesült a rendkívüliségről. (folyt.)
