1841-ben Írország lakosainak száma 8 millió 175 ezer volt.
1845-ben a burgonyavész (Phytophthora infestans) sújtotta az íreket, még lábon elrohasztva a termést. Mivel a burgonya volt az ír parasztság fő tápláléka és takar-mányként is használták, élelem nélkül maradtak. 
Annak ellenére, hogy katolikusok csak 5%-át birtokolták a földnek Írországban, az angol és a protestantizálódott ír földesurak kihasználva a szegénységet, elűzték a fizetni képtelen családokat földjeikről, házaikat leromboltatták, hogy ezáltal nagyobb legelőkhöz jussanak.
1846-tól kezdődően több mint egymillió ember éhen halt, további félmillió pedig legyengültsége miatt valamilyen betegség áldozata lett.
Több millióan az Újvilágba, Angliába, Ausztráliába vagy a világ más tájai-ra emigráltak az éhínség elől, és ott kolóniákat létesítettek. Az emigrációs hullám nagyjából 1900-ban zárult le.
A "dicső angol kultúr-múlthoz" tartozik ez is, hogy míg az angliai rabszolgatartás is csak a 19. század közepén, az egész Brit Birodalomban viszont csak 1928-ban szűnt meg! Mindezt nem árt tudnia azoknak, akik valamiféle "bűnös magyar múltról" beszélnek!
Jelenleg Írországban kb. 3 920 000 ember él. A legtöbben úgy gondolják, Anglia tehetett volna az éhínség és a kivándorlások ellen, ám szándékosan nem cselekedett. (http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme) (folyt.)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr977313950
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.