Lám-lám, az egyháztörténelem nagy alakjairól szóló sorozatomban egy angyal is helyet kapott. A történelmi és üdvtörténeti számontartásuk természetes lenne, az pedig, hogy furcsának tűnik, az inkább a mi materializmustól fertőzött szemléletünkben van! A profán történelem ugyanis csak embereket, állatokat, növényeket, gazdasági és anyagi tényezőket tart számon, azoknak tulajdonít szerepet. Márpedig az emberi históriának – de mindennapi életünknek is –, vannak olyan szereplői, akiknek a háttérben többnyire láthatatlanul, fontos szerepük van. Ezek közé közé tartoznak az angyalok.
A történelem láthatatlan szereplőit általában nem közvetlenül, hanem hatásaikból ismerhetjük meg. Vannak azonban esetek, amikor átmenetileg emberi alakot öltenek azért, hogy kommunikáljanak velünk, hogy segítőleg beleszóljanak életünk, a történelem menetébe – miként a Szentírás is számtalan helyen tanúsítja! Isten megtestesülését, földre jövetelét az angyalok nagyszámú földre szállása is kísérte, akik eljöttek, hogy szolgálják a megtestesült Isten Fiát és azokat, akiknek Ő is a szolgálatára, a megváltására jött.
A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal egyike a három – név szerint ismert ‒ arkangyalnak (főangyalnak). Mihály a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kard, lándzsa vagy mérleg. Többnyire pajzzsal is ábrázolják, melyen felirata egyben a nevének jelentése „mi khá él”‒ „ki olyan, mint az Isten?”: QUIS UT DEUS
A három legfőbb angyalnak a nevét a Bibliából is ismerjük: Mihály, Gábor és Rafael. Emberré csak az Isten Fia lett, az angyalok nem testesültek meg, de emberi alakot öltve jelentek meg a Szentírás szereplői közül Tóbiásnak, Szűz Máriának, vagy a betlehemi pásztoroknak. Az Egyház történelméből sok angyaljelenést ismerünk, amelyekkel beleszóltak az egyháztörténelem és a világ történetének alakulásába is. Angyalokról nevezett helyek ismertek a földön, amelyek mind az emberekkel való kapcsolatteremtésükről, az emberiség történetében betöltött szerepükről tanúskodnak.