IV. FEJEZET
Gyermekded bizalom Istenben és Szűz Máriában
216. A Boldogságos Szűz nagy bizalommal fog eltölteni Isten iránt és önmaga iránt;
a) Mert többé nem önmagadban bízva, hanem a jó Anyára támaszkodva fogsz Jézus Krisztus elé lépni.
b) Minthogy minden érdemedet, kegyelmeidet és elégtételeidet szabad rendelkezésére bocsátottad, közli veled erényeit és felruház érdemeivel, úgyhogy telve bizalommal mondhatod Istennek: „Íme, a Te szolgáló leányod; legyen nekem a Te igéd szerint.”
c) Mivel testestül-lelkestül egészen annak adtad magadat, aki nagylelkűbb a nagylelkűeknél, aki csodálatos, de igaz módon odaajándékozza magát neked, úgyhogy bátran mondhatod:
„Egészen a Tied vagyok; ó Mária, ments meg engem!” −, vagy amint már mondottuk a szeretett tanítvánnyal: „Ó szent Anyám, minden javamul vettelek Téged.” Szent Bonaventurával szintén így szólhatsz: „Szeretett Úrnőm és Szabadítóm, bizalommal cselekszem és nem akarok félni, mert erőm és dicsőségem Te vagy az Úrban...” és másutt: „Egészen Tied vagyok és minden, ami az enyém, a Tiéd. Ó, dicsőséges, minden teremtmény fölött áldott Szűz! Légy te, mint a pecsét szívemen, mert szereteted erős, mint a halál.” A próféta lelkületével mondhatod Istennek: „Ó Uram, sem szívemnek, sem szemeimnek nincsen okuk, hogy önmagukat felmagasztalják, vagy hogy nagy és csodálatos dolgok után törekedjenek, mindazáltal még nem vagyok alázatos. Ám felemeltem a lelkemet bizalommal és megerősítettem bátorsággal; olyan vagyok, mint a gyermek, aki Anyja keblén pihen, és ő eláraszt engem javakkal.”
d) Bizalmad még növekszik azzal, ha kevésbé önmagadban, mint inkább a Szűzanyában bízol, mert azáltal, hogy mindent, amit megőrzésére vagy ajándékozásra Nála tettél le, kincseskamrád lett ő. Minő bizalom, minő vigasz a léleknek, ha elmondhatja, hogy Isten kincseskamrája egyben az saját kincseskamrája is, melyben elhelyezte legdrágább dolgait. „Szűz Mária − mondja egy szent −, az Úr kincses kamrája.”
