Engesztelő imacsoportunk a Szeplőtelen Fogantatás nevet választotta és ezért nekünk Lourdes a legfontosabb zarándokhelyünk. Szent Bernadette pedig a legkedvesebb szentünk, akinek gyakran kérjük közbenjárását.
Kis imacsoportunkkal elhatároztuk, hogy a jelenések 150-ik évfordulójára hálából elutazunk Lourdes-ba, Balázs Gergely atya papi közreműködésével. Egy szerzetesház fogadott be minket (Segítő nővérek közössége), közel Bernadette keresztelési templomához, ahol szinte mindenkinek külön szobája volt. A ház földszintjén szép, egyszerű, meghitt kápolna – a nagy konyhában főzhettünk, melyhez egy nagy ebédlő tartozott.
A hatalmas kertben és a barátságos miliőben otthon éreztük magunkat. Szállásunkért alig kellett valamit fizetni.
A vendégház egyszerűsége illett Bernadette szerény személyéhez.
Napi misénk az atya jóvoltából megvolt, elmélkedéseink és napi programjaink is – csodálatosan éreztük magunkat.
Készülődtünk a fürdésre. Lourdes-ban gyönyörűek az esti körmenetek, mélyek a szentmisék, a barlang előtti imádságról alig akar eljönni az ember.
Megrázó a hegyen lévő keresztút, embernagyságú szobrokkal…,de a legmeghatározóbb és legmélyebb élmény: a fürdés.
Nem egyszer voltam Lourdes-ban, Isten csodálatos ajándékaként szinte mindig majdnem ingyen kaptunk szállást. Minden alkalommal át kellett gondolnom életemet a fürdés előtt. Már első alkalommal rájöttem, hogy ha meg akarok fürdeni, először bűnbánatot kell tartanom. Ehhez meggyóntam, végigjártam a keresztutat családdal, vagy testvérekkel és felvittem bűneimet a kereszt lábához.
Ilyen lélekkel ültem be a padba a rengeteg zarándok közé.
Ezen a csoportos zarándoklaton soha nem érzett módon rohant rám ott a padon – a fürdésre várva – a bűnbánat. Mindenkit megkértem, tartsanak nagyon mély bűnbánatot. Nehezen tudom szavakba foglalni érzéseimet. Amikor bekerültem közvetlenül a fürdés folyosójára, nagy erővel éreztem Jézus jelenlétét. Nem bírtam visszatartani könnyeimet és utólag magam sem értem, miért a keleti rítus szerinti szavak törtek fel belőlem:
"Jézus Krisztus Isten Fia, könyörülj rajtam, szegény bűnösön!" Ezt ismételtem egészen végig, a medence szélén állva is, magyarul. Elárasztott az Örökkévalóságból kiáradó fénysugár és már csak a keleti bűnbánati ima után imádkoztam el az Üdvözlégyet. Mindvégig hullottak a könnyeim. Jézus irgalmasságát éreztem, hogy megbocsát nekem, újra és újra ismétlődő hibáim ellenére is végtelenül szeret.
Ilyen felszabadító és boldog érzéssel estem oda a barlangnál a Szent Szűz lábai elé és semmi mást nem voltam képes imádkozni, mint a hála, a köszönet szavait.
A fürdés: Jézusban való fürdés - lemossa bűneinket és ennek kegyelmét éltem meg akkor.
Dicsőség érte Istennek és hála a Szent Szűznek, Aki Lourdes-ban megadta nekünk ezt a hatalmas lehetőséget.
/Horváth Mária/
