A Hajnal Szép Sugara

A szabadakarat felelősségében

     A POKOL azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakí-tottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremte-tett és amire vágyakozik. (vö Római Kpd. 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tisz-teletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatal-múlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, eluta-sítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213) 
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved el. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elvetekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!