De van az „Üdvözlégy”-nek egy másik magyar saját-sága is, amely mostanáig szerencsére megmaradt. Az imádság könyörgő részét egyedül a magyarban kezd-jük így: „Asszonyunk Szűz Mária…”, mert a latinban és más nyelveken „Szent Máriát” mondanak (Sancta Maria, Heilige Maria, Sainte Marie, Saint Mary stb). A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képessé-gének birtokában, a rokon jelentésű kegyelem és a malaszt szavak közül ezért méltó és igazságos tudato-san a malaszt kifejezést választanunk legalább akkor, amikor az asszonyok közül a legkülönbet kö-szöntjük az angyal szavaival! De lássunk végre egy régi (eredeti) magyar imádságot! 1531-ben, a Nyulak-szigetén, sr. Kata domonkos apáca a Thewrewk-kódexben gyönyörű imádságot írt le Mária Szívéhez, melyet talán már Szent Margitunk is ismert és imádkozott, bizonyítván ezzel, hogy a legősibb magyar hitben virágzott a Mária-áhítat (a malaszttal együtt!).
Mondásom van az te édes Szívedhez, ó Mária, angyali fényességnek tüköre!
Szólásom vagyon az te tiszta Szívedhez, e világnak nemes Asszonya!
Üdvözlöm az én szívemnek belső érzékenysége szerint az te szeplőtelen Szívednek méltóságát, ki először a nap alatt mindenkinél méltóbb lett befogadni az Atyaúristennek méhéből kiszármazott magzatot.
Üdvöz legyen az te szűzességes Szíved, Szentháromságnak tisztaságos lakása és drágalátos szállása, kiben az istenség az emberséggel egyesült, szeretetnek ölelése miatt..
Magasztaljon föl ezért tégedet minden lélek, ó édességes Szűz Mária, mind az te boldog szent Szívednek Istenhez való engedelmességével, honnan eredet szerint az mi üdvösségünk származott.
Üdvözlégy Mária, tisztaság liliomának magas köve!
Üdvözlégy Mária, alázatosság mélységes völgyének violája!
Üdvözlégy Mária, isteni szeretet mezejének piros rózsája!
Üdvözlégy Mária, minden malasztnak és irgalmasságnak kútfeje!
Üdvözlégy Mária, mennyei harmat, minden isteni édességnek és ájtatosságnak teremtője. Ámen.
