A meghívás előzményei és jelei a szentek életében
A kegyelem mint forgószél, úgy érkezhet a lélek életébe. Vagy mint egy jóleső, nyári vihar előszele - amint a fákat mozgatni kezdi a szél, a Nap elborul és felhők suhannak át az égen. Ilyenkor még a levegő is megváltozik. Érezzük, hogy valami erőteljes dolog közelít, valami, ami megváltoztatja időjárásunkat.
A kegyelem esője balzsamként árasztja el testünket-lelkünket, mert a lágy esőnél is finomabban, ugyanakkor erőteljesebben nyilvánul meg. Hiszen elsősorban a szívben formálódik, a lélekben válik folyamatossá és szellemünkben érzékelhetővé.
A meghívás, a hívás, a Szentlélek szólítása, szólongatása: nagy kegyelem. S annak elutasítása: nagy bukás.
A meghívás értelme: az Evangélium megélése. Azonban minden hívás más-más feladattal jelöli meg a meghívottat.
Hogyan fedezzük fel, milyen előjelei vannak bizonyos meghívásoknak, kiválasztottságnak?
Milyen jelekből ismerjük fel a kegyelem érkezését?
Kiket hív Isten engesztelésre, vezeklésre? Vajon ez csak egyes lelkek kiváltsága, vagy Isten erre bárkit felszólíthat?
Miben tér el az engesztelő életmód más keresztény életmódtól, elhivatottságtól?
Hogy ezt példákon át láthassuk, a szentek közül azokkal fogunk foglalkozni, akik engesztelő áldozatul adták oda életüket Istennek. Ha azonban áttanulmányozzuk alapos részletességgel az ismert szentek életét, rádöbbenünk, hogy valójában mindegyik engesztelte Istent, maga és mások bűneiért, mert felismerte, hogy az Úr áldozatokat vár tőle a lelkek üdvössége érdekében. Áldozatot, de egyben segítséget is. Különösnek tűnhet előttünk, kicsi emberek előtt, hogy az Atya segítséget vár gyermekeitől a megváltás művében. Mégis így van: a szülő is gyakorta vár segítséget kisgyermekétől, majd már a felnőtt gyermekétől bizonyos tevékenységeknél.
A szentek egy idő után egyre jobban vágyakoznak Isten megvigasztalására, mert szívükben érzik – vagy az Úr szól is hozzájuk –, hogy Jézus ma is szenved értünk bűneink miatt. Ezért kis munkatársak kívánnak lenni, szinte áhítoznak a felajánlásokra. A szentek átérzik a bűn súlyosságát és egész valójukban fájdalmat okoz nekik, hogy vannak lelkek, akik nem ismerik még Isten végtelen szeretetét és irgalmát. Ezért végül is előbb-utóbb engesztelővé válnak.
A következőkben mégis csak azokat vesszük előtérbe, akikről nyilvánvalóan tudjuk, hogy engesztelő életet vállaltak. (folyt)
