Eddig még egyetlen hazug látnok sem hirdette úgy magát: "Rám hallgassatok és én éjjel és este is azon leszek, hogy a kárhozatba taszítsalak benneteket"!
A nagy figyelmeztetés, vagy amit akartok!
Az ál-üzenetek kiválasztottjainak típusos esetei:
1) Egyes látnokok reálisnak tűnő, kellően fenyegető képet festenek a világ és az Egyház helyzetéről. Emellett megoldásként Jézus vagy Édesanyja ajkára adva hirdetik a vallások egyenlőségét Isten előtt. Ez bizony az ő esetükben egy „másik Jézus (és másik Mária)” lehet, mert az igazi ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam (Jn 14,6). Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. (Jn 10,9) Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik.” (Kol 2,7-8) És mit mond a Szent Szűz? Nyilván (nem másra) Szent Fiára mutatva mondja: "Tegyétek amit mond!" (Jn 2,5)
2) Biztosra menők azok a látnokok, aki már megtörtént eseményeket – lehetőleg katasztrófákat, vagy csak egy hirtelen vihart – neveznek meg hitelességük bizonygatására, és égi lény ajkára adják e szavakat: „Ez azért történt, mert nem hallgattátok meg kérésemet...” stb.
3) Látnoki szerepet játszhatnak egyes, a teológiában vagy a magán-revelációkban jártas személyek is, akik a már egyházilag hitelesnek ítélt üzenetekből esetenként egyenesen az Evangéliumból mixelnek friss üzeneteket, mintegy ezáltal keltve azon igazoltság látszatát, miszerint ez „már ott is elhangzott”!
4) Sajnos vannak olyan „látnokok” aki valamely 'nagy hajó' farvizén navigálva un. „második csatornaként” egy-egy már befejezett és kellően népszerű (esetleg már egyházilag kivizsgált) magánkinyilatkoztatást kezdenek untalan folytatni, ugyan azon kegyelmi elnevezéssel. Sőt, esetenként ezt többen is teszik, mintegy lánc-revelációként bővítgetik azt, melyhez semmi kompetenciájuk sincs, esetleg (akarva-akaratlan) lejáratják az eredeti üzenetet, akadályozva az Egyházi Hatóság kivizsgálását is!
5) Létezhetnek un. „siker” vagy megélhetési látnokok is, akiknek valaha lehetett ugyan némi ihletettségük, akkor szétkürtölve azt a csodaváró ismerőseik közt, majd ezt követően folytatták az „üzenetek” közlését, kielégítve a "viszketős fülűek" igényeit, még akkor is, amikor az "benső hang", már nem közöl semmit! Egyébként, arról a „benső monológról" van szó, amely minden megkereszteltben működik, de egyesek számára mégis kész "reveláció"! Az ilyen, némi rutinnal bíró „permanens” látnokok köré többnyire közösségek is alakulhatnak, sőt esetenként példás engesztelést is folytatnak, így aztán végül képtelenek bevallani közösségüknek, hogy valójában már egyáltalában nem kapnak semmit „fentről”!
6) Előfordul, hogy egyszerű emberek érzelemvilágát annyira áthatja a hit szépsége (érzelmi vallásosság), hogy elismerésre méltó, mély vallásgyakorlatra készteti őket. Az ilyenek gyakran könnyeznek egy-egy szép Igén vagy felmerülő gondolaton. Ám előfordul, hogy azt a benső monológot, amely minden megkeresztelt ember gondolatvilágát így-úgy kitölti, egy idő után égi személyek sugalmazásának – mi több –, égi szózatként értelmezik (mint fentebb említettük)! Ez azonban önmagában nem lenne baj, ha nem hirdetnék azokat kifelé üzenetként! Az efféle tiszta indíttatásokat ugyanis csak a „kiváltságolt személy" köteles követni és senki más! Egyébként a benső gondolatok kavargását (ha mégoly szentesek is), sajnos befolyásolhatja több emberi tényező is: a hiúság, a feltűnési viszketegség és a rosszra való hajlam, sőt (az egyéni bűnből fakadóan) egyenesen a megtévesztő szellemek tényleges provokációja (sugalmazása) is! Mindezt azon emberi hiányosságok mellett, hogy kevesen vannak felruházva a tévedhetetlenség kiváltságával! Ezért szükséges egy felszentelt pap útmutatása (aki, még ha nem is adna helyes iránymutatást, az Úr előtt azonban mentesítené a látnokot felelősség alól)! Egyébként az efféle ál-üzenetekre jellemző, hogy egyfelől időben se vége se hossza, másfelől az írásbelisége több kötetre rúg (íráskényszer)! Ezen tényezők is figyelmeztethetnek mindenkit, hiszen a valódi revelációkkal az égieknek mindig konkrét ideje és célja van, amiként az elvárásaik (üzeneteik) is áttekinthetőek!
7) Utolsóként említhetjük azt az üzenete-dömpinget, melyet már nem egy túlbuzgó ál-látnok produkál, hanem egy mögöttes, titkos társaság, melynek célja az Egyházat belülről támadni, ahogy ők mondják "a saját eszközeivel fojtogatva"! Ilyen irányú próbálkozás nemegyszer megesett az egyháztörténelemben, de az alattomosság ily mérvű dömpingjét csupán a mai technika (internet) teszi lehetővé! (Ilyen pl. a Divine Mercy Mary álnév alatti warning.group is)
Általánosságban, valamennyi ál-látnokra jellemző – hogy közlés-kényszerük szinte megállíthatatlan és részben vagy egészben engedetlenségben vétkesek a hierarchiával szemben! „Üzeneteikből” kitetszik, hogy sajátos „ég-idegen” kifejezéseket is tartalmaznak (pl. békaperspektíva, Csipkerózsika, vehemens, anno stb.). Az „üzeneteiket” úgy próbálják nyomatékozni, hogy főangyalok, Szűz Mária vagy egyenesen a Mennyei Atya szózataként tálalják. Az sem lehetetlen a számukra, hogy olykor frissen elhunyt közismert személy (lehetőleg pap), üzen általuk megszívlelendő elvárásokat (spiritizmus). A legjellemzőbb azonban az, hogy a megtévedt látnokoknak szikrányi kételyük sincs saját kiválasztottságuk, vagy hitelességük felől, miközben észre sem veszik, hogy devalválják az Egyház tanítását! Egy biztos, ezek a látnokok – minden esetleges jó szándékuk ellenére is – tekintve, hogy sokakat dacra késztetnek az egyházi hierarchiával szemben, nagy felelősséget hordoznak magukon, veszélyeztetve örök üdvösségüket is!
„Vigyázzatok tehát és legyetek éberek!” (Mk 13,33)
