28. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit – az a biztos tudat –, hogy végül győz a Szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dologért küzdeni olyasmiért, ami nem szolgálja, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (ÜF 118)
29. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét, mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: szeressük egymást. (1Jn 3,11)
30. A hitben való kitartás küzdelemmel és áldozattal jár! Az Úr azonban megígérte, hogy aki megvallja Őt az emberek előtt, Ő is megvallja Mennyei Atyja előtt!
31. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.
32. Mindig azon légy, hogy szívedet elvond a látható dolgoktól, s a láthatatlan értékek felé fordítsd! (H 577)
33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!
34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!
35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem Isten kinyilatkoztatása!
36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává! (H 529)
37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben. (R. Plus SJ)
38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (ÚK 1033) 
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr535174351
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.