19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)
20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket, ha átérezzük, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö ÜF 36)
21. Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik. Ennek okait sokszor az emberek gőgjében kell keresni, akik emiatt saját maguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak. (vö ÜF 115)
22. Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot.
23. Az életeszmények nélküli élet csak puszta lét.
24. Az Istentől elszakadó ember, a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik.
25. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (H 385)
26. Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában.
27. Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak /.../ vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt./.../ Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom /.../ de nincs alku sem. Ezért ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai S: Füveskönyv)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal