Sajnos egyre többet találkozom, illetve szegeződik nekem a kérdés, miszerint a Szeretetláng követői "ellenségesek" az új jelenések (üzenetek) iránt, pedig - amint mondják - "a Szeretetláng üzenete is vitákat váltott ki kezdetben, és egykoron az is volt új"! Ha így van, vajon miért?
Tíz pontba szedtem a válaszomat:
Ki jár biztos úton?
8) Már számtalanszor elmondtam és ezt tartom magamra nézve is, hogy helytelen, ha hitéletünket egy-egy magánkinyilatkoztatás határozza meg, még ha ez a Fatima vagy a Szeretetláng is! "Ha valaki Istentől kérdezősködne, vagy valami látomásra vagy kinyilatkoztatásra vágyódna, nemcsak oktalan viselkedésével hibázna, hanem megsértené Őt, mert nem függesztené tekintetét kizárólag Krisztusra, hanem valami más újdonság vágyát ápolná életében”. (KEK 65; Keresztes Szent János: A Kármel-hegy útja, II. 22) Annak biztonságérzete, hogy az Evangéliumban "Isten az, aki szól, biztosítékot jelent számomra, hogy magával az igazsággal érintkezünk. Ez olyan bizonyosságot nyújt, amely túlesik minden igazoláson, amit emberi megismerés nyújthat. Ez az a bizonyosság, amelyre életünket építhetjük, és amelyre rábízzuk magunkat, amikor meghalunk. (...) Az idők jeleinek megértése a hit fényében azt jelenti, hogy minden korban fölismerjük Krisztus jelenlétét. Az Egyház által jóváhagyott magánkinyilatkoztatásokban – így Fatimában is – ez a lényeg: ezek segítenek megértenünk az idők jeleit és hitben helyesen válaszolnunk azokra". (J. Ratzinger. Forrás)
Egyébiránt nehéz megkülönböztetni egy hiteles üzenet követőjét az egyszerű hívő embertől, teszem azt pl. ha valaki "szeretetlángos"! Mert mind az üzenet-követő, mind a hívő laikus, semmiben sem tér el az Evangélium tanításától, következésképp mindkettő hitaktivitása az elvárható evangéliumi lelkesedést mutatja, vagyis egyik sem "megszállott" és nem "mániákus", amiként ez egy hamis üzenetet követőn nagyon is tükröződik! Az igaz jelenéseknek épp az a célja, hogy felhívják a figyelmet és erősítsék az evangéliumi életet és hűséget! Hangsúlyozom, hogy nem így, meg úgy szenvelegve, hanem konkrétan és pontosan, ahogy azt a krisztusi Egyház tanítja, úgy ahogyan a Szentek is tanúságot tettek róla! Biztos úton tehát az a lélek jár és hitében az gyarapszik, aki azokat hallgatja "akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is" (Dei Verbum 8).
9) Senkit nem ítélek el és a más üzeneteket követőkkel szemben nem vagyok "ellenséges"! Megszólalásaimmal csupán a keresztségi fogadalmamnak teszek eleget, amikor "kérve kérlek benneteket Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által, hogy előálljak és hirdessem az igazságot, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Intsek, kérjek, buzdítsak minden türelemmel és tudománnyal. Mert lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek" (vö. 2Tim 4,4) A felebaráti szeretet és a rám bízott felelősség az, mely válaszra késztetett – mindazáltal –, "veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15) Mert Urunk azt mondja: "őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak és a hittől elszakadtak. – Kegyelem veletek! Ámen!" (1Tim 6,20-21)