1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk. Lucia (1916-ban még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira. 1916 tavaszán egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött, amikor váratlanul éles fényben egy ifjút pillantottak meg, aki a Béke Angyalának nevezte magát. Bátorította a gyermekeket és felszólította őket, hogy imádkozzanak vele együtt. Az angyal letérdelt, homlokával a földet érintette, majd háromszor elmondta (a gyermekek pedig ismételték) a következő imádságot: ,,Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.” Az imádság után fölkelt és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lucia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Luciától és Jácintától tanulta meg.
A második angyali jelenésre a nyár közepén, júliusban vagy augusztusban került sor. A jelenés ebéd utáni időben, váratlanul érkezett. ,,Mit csináltok..?”- kérdezte az angyal. ,,Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! (Szórakozásunk alkalmával érdemes felidézni ezt a jelenetet.) Jézus és Mária Szentséges Szíve (Csodás Érem!) általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent bántják meg, és kérjétek a bűnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália őrzőangyala vagyok, a Béke Angyala.”
Hogyan hozzunk áldozatot? - kérdezte Lucia. ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.”
A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsőleg semmi különös nem történt, a világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Első időkben vezeklésük abban állt, hogy földre borulva órákon keresztül imádkozták az angyal imáját. Később rendszeresen vállaltak igen kemény áldozatokat is.
Az angyal szeptember végén, október elején jött harmadszor. Ez alkalommal kehely volt a kezében, felette pedig egy ostya, amelyből vércseppek hullottak a kehelybe. Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor elmondta a következő imát: ,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mély alázattal imádlak és felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szentségtörésekért, a szidalmakért és közömbösségekért, mellyel megbántják. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgünk a szegény bűnösök megtéréséért.” 
Ezt követően az ostyát Luciának, a kehely tartalmát pedig Ferencnek és Jácintának adta. Közben így szólt: ,,Vegyétek Jézus Krisztus Testét és igyátok Vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bűneiket, és vigasztaljátok a jó Istent.” Végül ismét a földre borulva háromszor elmondta az előbbi imát, majd eltűnt. A három gyermek igen kimerült az események hatására. Teljesen átitatódtak Lélekkel. A látnokok azonban még mindig nem avattak be senkit közös titkukba. Csak vezekeltek és engeszteltek.
