Knock szinte hónapok alatt világkegyhellyé vált, melynek legdöbbenetesebb tényezője, hogy még Amerikából is szerveződtek zarándoklatok! Ezzel óhatatlanul ráirányult a figyelem Írországra és ennek köszönhetően nagyban enyhültek az angolok által erőltetett politikai viszonyok.
A kegyhelyen igen sajátos helyzet is kialakult. A zarándokok elkezdték kapargatni az oromfal habarcsát, melyet elfogyasztva gyógyulást reméltek.
Végtére is nem mindig eredmény nélkül, ám ez a "gyógyulásvágy" ledőléssel fenyegette a jelenési falat. Az esperes 1880. február 14-én egy interjúban a következőket nyilatkozta: "A zarándokok már-már elhordják az oromfalat, ezért egy kerítéssel kell azt megvédenünk!"
Bartholomew Cavanagh esperes-plébános, látva az emberek buzgóságát, meghirdette a zarándokok közt, hogy mindenki vállaljon imát a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításáért (ez máig érvényben van és mi is megszívlelhetjük!).
A plébános kitűnő rendelkezést hozott, melynek valószínűleg maga is hasznát vette, mert 1897. december 8-án elhunyt 76 éves korában, és a Knock-i plébánia-templomban helyezték örök nyugalomra.
1936-ig 300 hiteles, csodás gyógyulás következett be a zarándokhelyen. Köztük két vak nyerte vissza a látását.
1936. nevezetes dátum! A nemzetközi hírű kegyhely ügyében Taum akkori érseke Dr. Thomas Gilmartin 57 évvel a jelenés után új vizsgálóbizottságot állított fel a még élő három tanú ‒ Mary Beirne, Patrick Beirne és John Curry ‒ új kihallgatására. Ezt követően a knocki események hivatalos egyházi elismerést nyertek. A vizsgálat eredményét 1939-ben továbbították Rómába.
Négy pápa is megnyilatkozott Knock-kal kapcsolatban.
1954-ben XII. Piusz pápa személyes megbízottja, ünnepélyesen megkoronázta a knocki Miasszonyunk szobrát az ír nép adományaként készült koronával. 1974. június 6-án VI. Pál pápa áldotta meg az ötezer fő befogadására képes - a Miasszonyunk, Írország Királynője Bazilika alapkövét.
1979. szeptember 30-i centenáriumi ünnepségekre II. János Pál pápa Knockba zarándokolt, ahol félmillió zarándok jelenlétében felszentelte az újonnan elkészült Bazilikát és arany rózsát ajándékozott Írország Királynőjének.
Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyermekmészárlás (és a nem oly távoli sztálini és hitleri tömeggyilkos szelekció! – szerk). Durván hangzik? Nem mondanánk, ha nem ilyen hírek érkeznének az EU-s Belgiumból és Hollandiából, amelyeknek nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján – amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (KNMG) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása azon esetben, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, és kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje. Ez pedig még a felkészített szülőknek is súlyos szenvedést okozhat”.
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó "palliatív" kezelés részét jelenti.
Hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek (később egyes "rassz-jelleget" mutató embertársaink is!? – szerk).
Magyar Kurír nyomán Forrás
A szerkesztő megjegyzése: Az oly nagyon érzékeny EU parlament, amely már azon kiakadt, hogy Magyarország a saját Alkotmányába bevette az "Isten áldd meg a magyart", most hallgat olyan bevezetendő törvények előtt, mely így fejezhető ki "Orvos, öld meg a terhünkre lévőket"!? Az alábbi kép forrása: http://www.bioedge.org/index.php/bioethics/bioethics_article/10557