Ifjúkori hányódtatások
Margit, az umbriai Lavianóban született 1247-ben, egyszerű földműves családban. Jámbor anyja (neve ismeretlen) nagy szeretetben és istenfélelemben nevelte, belé plántálva az imádság iránti szeretetet. Volt egy Bartolo nevű bátyja, aki a Szentföldre ment harcolni és eltűnt, valamint egy Adriana nevű nővére is, akinek sorsa ismeretlen.
Margit lelki fejlődése nagy hirtelenséggel megtört hétéves korában, amikor édesanyja meghalt. Apja – Bartolomeo Tancredi ‒ két év múlva elvett egy másik nőt, aki azonban nem lett a gyermek második anyja, sőt még apjának sem engedte meg, hogy törődjék a kislányával. Mindez a lelki trauma akkor érte Margit személyiségét, amikor a legmegértőbb szeretetre lett volna szüksége.
Ahogy Margit fejlődött, egyre jobban kibontakozott rendkívüli szépsége (mostohája bizonyára féltékeny is volt rá). Ennél fogva nem csoda, ha tizenhat évesen már nem tudta kordában tartani ‒ a fiatalságnál óhatatlanul jelentkező ‒, az önállóság-, az elismerés- és a szeretet utáni éhségét. Hamar felfigyelt arra, hogy a férfiak megnézik, és ő akár a tekintetével is befolyásolhatja viselkedésüket. Ez nagy könnyelműségekre ragadtatta, melyet ő „szeretet-pótlásnak” fogott fel. Ezen „flört-sikerek” önteltségében – és az anyai tanácsok hiányában ‒ egyik pillanatról a másikra elhagyta a szülői házat, és egy Arsenió nevű ‒ történészi kutatások szerint viszont Raniero Del Pecora ‒ a montepulcianói Plazzo fiatal urának kedvese lett. A főúri család, látszólag kedvesen fogadta a "kis kedvest", mert azt remélték, hogy a "párkapcsolat" mérsékelni fogja a fiatalúr kicsapongásait. Házasságról természetesen hallani sem akartak!
Az egyszerű parasztlány, egyszeriben drága aranyláncokkal díszített ruhákba öltözött, kilovagolt a kutyája kíséretében, vagy díszhintón járt és látványosan büszkélkedett eltartója gazdagságával.
A feltűnősködés mellett azonban, lassan megmutatkozott nála valami más is, amely bizonyára még a Szent Keresztségből maradt pislákoló zsarátnok volt a szívében. Talán olykor édesanyja emléke is felsajdult benne, egy-egy érzés a gyermekkor szépségéből, az imádság illatából, a szentáldozás meghittségéből. Úgy derengett emlékeiben, hogy egyszer nagyon megrendült egy Bűnbánó Magdolnát ábrázoló templomi képen, amint mélységes fájdalommal tekint Krisztus Keresztjére! Margit ennek kapcsán, egyre inkább ellentmondást érzett a javakban dőzsölő élete és a szegények kilátástalan 
nyomorúsága közt. Lelkivezetője feljegyzéseiből ismerjük, hogy lelkiismeretének egyre égetőbb furdalásait a szegények és betegek támogatásával próbálta csillapítani.
Közel tíz évig, ilyen „rendezetlen” és lelkében egyre nyugtalanítóbb állapotban élt. Margit eközben érett nő lett, és már volt egy kislánya is (más források szerint fia).
(folyt.) (Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)
