Mária egész életében az „Eucharisztia asszonya”. Az Egyház – amely a Szűzanyát mintaképnek tekinti –, arra hivatott, hogy utánozza őt e Legszentebb Misztériumhoz való viszonyában. Engedelmeskedve Jézus parancsának: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19), egyben elfogadjuk Mária felkérését is: „Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5).
Úgy tűnik, hogy Mária ugyanazzal az anyai aggodalommal szól hozzánk, mint a kánai menyegzőn: „Higgy és bízz Fiam szavaiban! Ha képes volt a vizet borrá változtatni, akkor a kenyeret és a bort is át tudja változtatni Testévé és Vérévé, hogy számotokra az Élet Kenyerévé váljon”.
A Szent Szűz bizonyos értelemben már az Eucharisztia megalapítása előtt is megélte eucharisztikus hitét azzal, hogy igent mondott az Üdvözítő Megtestesülésére, mi által élő Tabernákulumként hordozta méhében a testté lett Igét. Ezzel a misztériummal előrevetítette az Egyház eucharisztikus hitét a Fiat-tól az Amen-ig.
Az Istenanya egész életében Szent Fia társaként, nem csak a Kálváriáig élte meg az Eucharisztia áldozati dimenzióját, de akkor is, amikor Jézusa szavait hallotta az Apostolok ajkáról: „Ez az én testem, amely értetek adatik” (Lk 22,19)! Mária anyaként is átélte Fiának a szentségi jelek alatti jelenlétét, kinek Teste ugyanaz a test, amelyet a méhében fogant!
Tehát az Eucharisztia vétele így válhat – Máriához hasonlóan – számunkra is a dicséret és a hálaadás énekévé: „Magasztalja lelkem az Urat, és lelkem ujjong Megváltó Istenemben”!
Ez az igazi „eucharisztikus áhítat” a Szűzanyával!
(E cikk megfogalmazására Szent II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia enciklikájának olvasása ihletett!)
