Francesco Bamonte, Róma vezető ördögűzője írja könyvében:
Február 20-án van a két kis Fatima-i pásztorgyerek, Szent Márto Ferenc és Jácinta liturgikus ünnepe. (...)
Egy napon, mialatt imáinkban többször is segítségül hívtuk a két kis szent pásztorgyermeket, a szóban forgó személyt megszálló démon, Ferencre utalva, ezt mondta: "Ez a kis csöppség annyi, de annyi ütést mért rám azokkal a Füzérekkel!", majd Boldog Jácintáról rettenetesen tajtékozva így szólt: "És az a másik, a három közül a legkisebb, az volt a »legrosszabb«. Ő rögtön azt mondta: »Igeen! lgeen! Vigyél Magaddal. Add, hogy szenvedjek, csak másoknak ne kelljen szenvedniük« Ezt mondta az a kis ostoba. Honnan tudta? Ki tanította ezekre? Annyira áttetsző volt, nem érhettem hozzá, annyira áttetsző, majdnem, mint Ő ott." 
(Lábjegyzet:) Lúcia nővér visszaemlékezéseiben olvasható, hogy a Pokol látomása a kis Jácintában olyan rémületet ébresztett, hogy a Mária Szeplőtelen Szívének felajánlott összes vezeklés és önmegtagadás semmiségnek tűnt számára, ha sikerül vele megakadályozni, hogy a lelkek a Pokolba kerüljenek. A gondolat, hogy a Szűzanya ígérete szerint hamarosan a Mennybe megy, örömmel töltötte el, mert örökre ezzel a gyönyörűséges Úrnővel lehet: addig is, megragadott minden alkalmat a bűnösök megtérítésére, hogy megmentse őket a Pokoltól. Ezért, ahányszor olyasmi történt ami áldozatot követelt tőle, önként vállalt vezekléseket végzett. Azt az imát ismételgette, amire a Szűzanya tanította: ,,Ó Jézus, a te szeretetedért, a bűnösök megtéréséért és Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnök engeszteléséért", amihez még hozzá fűzte "és a Szentatyáért". Kórházi tartózkodása idején, amikor egy műtét következtében iszonyatos fajdalmai voltak, ahányszor a sebet ellátták, Jézushoz fordulva mindig ezt mondta: ,,Most sok bűnöst megtéríthetsz, mert sokat szenvedek".
(Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 177-178. o.)
