Az összes angyalok teremtésük pillanatában megfelelő segítő kegyelmet kaptak, mellyel közreműködve mindnyájan fölkészültek a megszentelő kegyelemre, amit azonos időpontban meg is kaptak valamennyien. Csak ezután következett a próba és a végleges döntés. Az angyaloknak is a szabad akaratuk tette lehetővé a döntést, a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett. Viszont bár sokan vannak a bukott angyalok, de náluk többen maradtak hűek Istenhez. A Szentírás zsoltárai is több helyen kéri őket, hogy imádják az Istent: „Áldjátok az Urat, angyalok mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait és lesitek a szavát!” (Zsolt 103,20-21)
A Szentírás a Sátánt Belzebubnak (Mt 10,25) nevezi, továbbá rá vonatkozik még a „világ fejedelme” (Jn 12,31) és a „világ istene” (2Kor 4,4) kifejezés is. A Sátán csatlósait, a bukott angyalokat, a Biblia démonokként emlegeti. (Az ördög szatan jelentés – ellenállni, a „diabolosz” – szétdobál, összezavar.) Mint kísértők, Jézus működésekor is feltűnnek, gyakran valamilyen élőlény testébe öltözve (Lk 8,32). Ahol a jó angyalok, őrangyalok tevékenykednek a jóra való készség elősegítésében, ott a gonosz angyalok is jelen vannak, így nem csak az egyes emberek mellett, de az egyes vidékek, városok, települések mellett is próbálnak istentelenségre és pusztításra késztetni mindenkit.
Nos, az Újszövetségi Szentírás ezt a pusztításra késztetőt, a bűn szerzőjének nevét az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi különböző formában. Márpedig Jézus Krisztus igehirdetéséből, a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó!
" Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse." (1Jn 3,8)
A próba időpontjára és tartamára vonatkozólag a kinyilatkoztatás kevés utalást tartalmaz. A Jelenések könyve 12-ben jelzett szellemi harc alig értelmezhető másképp, minthogy némely felsőbb rangú angyal más, alacsonyabb rangúakat megkísértett és magával rántott a bukásba. Az viszont bizonyos, hogy az ember teremtésekor a kísértő bukása már befejezett tény volt.
Szent Tamás azt gondolja, hogy a próba egy-egy angyalnál általában egy pillanat alatt ment végbe mégpedig úgy, hogy az angyali életnek három mozzanata (a teremtéskor az isteni kegyelmekkel való töltekezés, a próba és a véglegesülés), ez azonban csak tárgyi és nem időbeli egymásutánt jelent.
„A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, és nem volt többé helyük az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.” (Jel 12,7-9) Amiként az Úr mondja Szent Lukácsnál: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből”. (10,18)
(folyt.) (Források az első részben!)
