Az Utolsó Vacsora után Jézus szomorúan így szólt tanítványaihoz: "mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás mond rólam. A gonosztevők közé számítanak és sorsom beteljesedik."
"
Péter így szólt: „Mester! Mi megvédünk Téged, van két kardunk!”
Erre Jézus csak annyit mondott: ‒ Hagyd el, elég!
Ezt követően valamennyien elindultak a Kidron-patakon túlra az Olajfák-hegyéhez, ahol volt egy Getszemánénak nevezett olajfaliget.
Meg-megálltak, és az Úr út közben így szólt: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert ahogy írva van: megverik a pásztort, és szétszéled a nyáj. De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.”
Bár a tanítványok egyáltalán nem értették, ám Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én meg nem botránkozom soha!” Jézus csak ennyit mondott: „Péter, Péter, bizony mondom neked, még az éjjel háromszor tagadsz meg engem, mielőtt a kakas szól!”
Péter tovább erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg!” ‒ Egyhangúlag így helyeselt a többi tanítvány is.
Közben odaértek az Olajfák hegyéhez. „Üljetek le ‒ mondta tanítványainak ‒, én arrébb megyek a Getszemáni kertbe és imádkozom!”
Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával.
A kert fái közt remegni és gyötrődni kezdett és összeszorult torokkal így szólt a három tanítványához: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok velem!”
(folyt.)
