1977 júniusában került sor a második római útra, mely előtt Jézus kérésére a küldetése sikeréért, 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Erzsébet asszonynak a legkevésbé sem ez jelentett nehézséget. A gyermekek és fia gondozására talált valakit, és az akkori feltételek szerinti „meghívólevél” szüksége is megoldódott. A már említett Jákó Istvánné szerzett be egy pecsétekkel ellátott, olasz és magyar nyelvű meghívót!
Erzsébet derűs hangulatban szállt fel a vonatra, kevés csomagjával, ám azt a történetet amit megélt, ha más mondja, el se hitte volna!
Az egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a magyar-, osztrák-, mint az olasz vámhatóságok, miként a titkosszolgálatok is sorra átkutatták. Főleg iratokat néztek át az utolsó kis papírdarabig! Amikor végre megérkezett Rómába, a „remélem jól utazott?” szokványos kérdésre kifakadt az őt váró 
prelátus atyának. Ő, amikor nagy értetlenségében meglátta a meghívó fél nevét, nyomban fény derült zaklatásának okára. A címként megadott római lakás tulajdonosa és a meghívó, az olasz „Vörös Brigádok” svájci ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni gyilkosság ügyében. Úgyhogy szegény Erzsébet 
asszonyt „vörös összekötőnek” vélték a hatóságok!
Minden átkutatás ellenére amikor kicsomagolt, kiesett a bőröndjéből az a − még otthon összegyűrt és eldobott − papírdarab, melyen a lelkivezetője összeírta számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevét. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként Lékai László magyar prímás. (IV/32)
(folyt.)
