Minden nehézség ellenére a felcseperedő és nőiessé formálódó Erzsébet igen gondos nevelésben részesült Juliska nénje részéről, jóllehet a nagybácsi egyszer még vele is ki akart kezdeni, és a kislány félt is tőle, mint az ördögtől! A kicsapongó ura mellett sokat síró Juliska néni mégis összegyűjtötte Erzsébetnek a szokás szerinti hímzett, monogramos „stafírungot”, melyet a Nemzeti Bank megőrzőjébe helyezett el. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy Erzsébetnek később gyakran szüksége lett volna a stafírungra, de pénz hiányában nem tudta kiváltani. Aztán 1931-ben férje a házasságkötést követően kiváltotta. A szükségessé vált fehérítőmosásban nyomban tönkrement az egész, kivéve egyetlen darabját, egy hálókabátot, mely sokáig megvolt.
Folytatva a serdülő Erzsébet tragikus történetét, Juliska nénit egy tavaszi influenza-járvány vitte el 1926-ban. Bár Erzsébet továbbra is szolgált volna a család férfi tagjainak, de nagynénje oltalma nélkül, a sok férfi közt ez veszélyessé vált. A helyzet még azzal sem oldódott meg, hogy a nagybácsi nagy hirtelen kivándorolt Amerikába (előtte persze felajánlotta Erzsébetnek, hogy menjen vele). A „főnök” távozásával a többiek csak még jobban felszabadultak és teljesen bizonytalanná tették a kis bakfis helyzetét!
„Volt, hogy dühükben kizavartak, s még hideg időben is a gangon kellett 
meghúznom magam” – mesélte Erzsébet.
Végül 1927 januárjában egyik pillanatról a másikra, egyetlen szál ruhában, kis batyujával elhagyta „munkaadóit”! Ezt követően egyszerűen hajléktalanná vált a pesti Nagycsarnok-Mária utca-Nagytemplom utca-Üllői út környékén. Az önmagára utaltság nehéz évei következtek Erzsébet életében!
(folyt.)
(Képek: Az Örökimádás templom, ahol nappal menedéket talált az időjárás elől, alább a Nagycsarok, ahol némi munkát talált.)
