A „hogyan imádkozzunk” kérdését hét pontban foglalható össze.
1) Mivel az imádság az Istennel való párbeszéd, tudatosítanunk kell, hogy kivel szeretnénk társalogni! Következésképp csak Rá figyeljünk!
2) Csendesedjünk el és törekedjünk szellemünket kiüresíteni, hogy az imára szánt időnket ne a gondolati kalandozások töltsék ki!
3) Kezdésként azért imádkozzunk, hogy áthassa lelkünket a bűnbánatot, csillapítva ezzel lelkünk alkalmatlanságát, és felerősítve magunkban a lélek készségét.
4) Gondoljunk arra, hogy Mózes mindaddig nem tudott közelíteni az égő csipkebokorhoz, míg meg nem oldotta saruja szíját és le nem vette azt. Így nekünk is, meg kell szabadulunk gondolataink és érzékeléseink szoros szijjaitól, hogy közelíthessünk Istenhez!
5) Az imáinkban ne csak magunkért és szeretteinkért imádkozzunk, hanem ‒ az akár ismeretlen ‒ embertársainkért is.
6) Elengedhetetlen az Istenbe vetett bizalom ‒ kérve ‒, hogy mindenben legyen meg az Ő akarata! Némely kérésünk, még ha Isten örök terveit nem is keresztezi, nehéznek tűnhetnek! Így ajánlatos az Istenanya közbenjárását kérni! Ha ugyanis Ő terjeszti kéréseinket Szent Fia elé, kizárt, hogy az Úr meg ne hallgassa Édesanyját!
7) Végezetül pedig kérjük a Mindenható Istent, hogy oltalmazzon bennünket minden kísértéstől.
(folyt.)
